2009. október 30., péntek

100. bejegyzés :)


Őszi saláta camembert sajttal, körtével

Az úgy volt, hogy megláttam a camembert sajtos szendvicset egy rendezvényen, de mire odaértem, elfogyott. Így másnap ebédre elkészítettem ezt a salátát 2 személyre. Hát nem én tehetek róla, hogy a második személy is én lettem! Ne bízzanak salátát Anyulra!

Hozzávalók

1 kerek camembert

1 körte

1 fürt szőlő

egy marék dió

fél fej jégsaláta (ne a mélyhűtőben keressék, mint ahogy tette volna valaki, szerencsére előtte kérdés formájában felmerült, hogy a mélyhűtőpult melyik részén található)

3 evőkanál olívaolaj

fél citrom leve (mérettől függően kevesebb is elég)

bors

A diót durvára törjük, mondjuk egy negyed diót félbe – én kézzel csináltam, gyorsan megvan (apropó, nincs mozsaram). Teflonedényben enyhén megpirítjuk.

A jégsalátát vékony csíkokra vágjuk, Összekeverjük 2 evőkanál olívaolajjal, sóval, borssal és a citromlével. Ízlésesen csinos tányérokra halmozzuk.


Nagyon vékonyan felszeleteljük a sajtot, a körtét, a szőlőszemeket kettévágjuk.


A salátán legyezőszerűn elrendezzük a sajtot és a körtét, körberakjuk a szőlővel és a dióval. Egy evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk. Tekerünk még rá egy kis borsot.


Gluténmentes.

Tojásmentes.


A fent említett rendezvényről hazatérőben kislányommal rókát láttunk átszaladni az úton. Leánykám örömmel mesélte a kisöccsének a találkozást:

- Képzeld láttunk rókát!

- Fókát? – kérdezte csöppem magától értetődő hangon, mintha ez is egy lehetséges forgatókönyv lenne. Csak mi felnőttek vagyunk ilyen szűklátókörűek, hogy ez a lehetőség eszünkbe sem jut.

2009. október 22., csütörtök

Zöldbabpörkölt krumplipürével



Ez az étel a Húgom találmánya. Hiába, magyar ember nem nyughatik, mindenből pörköltet akar csinálni. Ha zöldbabnak van ideje, akkor abból…
A magyar vendéglátást – sokszor jogosan – ostorozó műsorok egyikében hallottam, hogy a magyar ételekben mindben van paprika és/vagy tejföl. És hogy nehezen lehet 10 olyan ételt felsorolni, amiben egyik sincs. Tényleg?


Hozzávalók
zöldbab
vöröshagyma
fokhagyma
pirospaprika
oregánó
bors

olívaolaj


A zöldbabot puhára főzzük.

Az olívaolajon megdinszteljük a hagymát, átfuttatjuk rajta a fokhagymát, hozzáadjuk a zöldbabot, az oregánót, borsot, egy kis főzőlevet és óvatosan a pirospaprikát. Zsírjára sütjük, vigyázva, hogy a paprika ne kapjon oda.

Krumplipürével tálaljuk.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tejfehérjementes.

A krumplit feltettem főni, majd egyéb dolgaim után indultam. Mikor felforrt a víz, épp nem voltam a közelben, így kifutott a lábosból. Kisfiam riadt hangocskája figyelmeztetett:
- Anyu, gyere gyorsan, elszalad az ebéd! És akkor mit eszek majd?

2009. október 18., vasárnap

Málnás-citromos muffin mégegyszer, talán most összejön

Többen jeleztétek, hogy hieroglifákkal akartam világgá kürtölni a málnás muffin receptjét. Nos nem lettem egyiptológus és talán Ti sem vagytok azok, úgyhogy most nekiveselkedek még egyszer. (Az amerikai kultúrkörhöz a füstjelek amúgy is jobban illenének.)

Kislánykoromban sosem aludtam délután. Csak szép csöndesen feküdtem az ágyamban és megterveztem az esküvőmet. Tudtam, hogy barna hajú lesz a vőlegényem, nekem hófehér ruhám lesz, ami gyönyörűen lebeg körülöttem, amerre csak megyek. Köszönhetően annak, hogy Nagymamám kiterjedt barátnői hálózatának leszármazottai előszeretettel kötöttek házasságot a Mátyás-templomban, mindig e szép templom elé képzeltem magunkat körülvéve rengeteg rokonnal és baráttal. Négyből három végül is beigazolódott.

1 db barnahajú vőlegény
1 habos ruhás menyasszony
1 Mátyástemplom
násznép seregestül

Amíg ez összejön, addig javaslok egy kis nassolni valót, amit könnyen és gyorsan összeüthetünk, vasárnap délutáni álmodozáshoz kitűnő.

A muffin hozzávalói
1/2 csésze vaníliás joghurt (én Édesfehéret használtam, de lehet sima joghurt is+ 1 vaníliáscukor)
3 evőkanál étolaj
1 citrom reszelt héja
½ citrom leve
2 tojás (fehérjét írnak, de úgy döntöttem, hogy én egészet teszek bele, talán már Amerika is túlvan a tojásellenes mizérián, aminek köszönhetően például az „ínycsiklandó” tojásfehérje-rántottát is feltalálták)
1 1/2 csésze liszt
¾ csésze cukor
1 zacskó sütőpor
pici só
1 csésze fagyos egész málna (nem kell kiolvasztani)

A tetejére a morzsához
¼ csésze (barna)cukor
1 evőkanál margarin vagy vaj
2 evőkanál liszt


Kibélelünk egy muffintepsit papírkapszlikkal. Felmelegítjük a sütőt 175 fokra.

Összekeverjük a morzsa hozzávalóit.


Egy mélyebb tálban összekeverjük a joghurtot, az olajat, a citrom levét és héját és a tojásokat. Óvatosan belekeverjük a málnát is.


Egy másik tálban a száraz összetevőket: a lisztet, a cukrot, a sütőport a sót.


Végül fakanállal összekeverjük a két tál tartalmát, vigyázva, hogy a málna ne törjön össze. Egyenletesen eloszlatjuk a tésztát a muffintepsi mélyedéseiben. Megszórjuk a sütemények tetejét a morzsával.

Addig sütjük, amíg aranybarna nem lesz. Körülbelül 30 perc.

Kislányom elújságolta, hogy miről beszélgettek az Apukájával.

Apu elmesélte, hogy hogyan ismerkedtetek meg.
- Igen? És hogyan? – kérdezem.
- Hát úgy, hogy Apu azt mondta: „Téli Vilmos”. Te meg azt mondtad: „Téliné Weiss Éva”.


Nem tudom, melyikünk lepődött volna meg jobban, ha így történik.


Bár akkoriban már nem álmodoztam esküvőről, sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor a szeptemberi bágyadt napsütésben az a fiatalember olyan kedvesen, mégis erősen fogta egy elsős kisgyerek kezét, hogy arra gondoltam, én szeretnék az elsős kisfiú helyében lenni.

2009. október 16., péntek

Amerikai sütemények III. - Málnás-citromos muffin

Kislánykoromban sosem aludtam délután. Csak szép csöndesen feküdtem az ágyamban és megterveztem az esküvőmet. Tudtam, hogy barna hajú lesz a vőlegényem, nekem hófehér ruhám lesz, ami gyönyörűen lebeg körülöttem, amerre csak megyek. Köszönhetően annak, hogy Nagymamám kiterjedt barátnői hálózatának leszármazottai előszeretettel kötöttek házasságot a Mátyás-templomban, mindig e szép templom elé képzeltem magunkat körülvéve rengeteg rokonnal és baráttal. Négyből három végül is beigazolódott.

Hozzávalók

1 db barnahajú vőlegény

1 habos ruhás menyasszony

1 Mátyástemplom

násznép seregestül


Amíg ez összejön, addig javaslok egy kis nassolni valót, amit könnyen és gyorsan összeüthetünk, vasárnap délutáni álmodozáshoz kitűnő.


A muffin hozzávalói

½ csésze vaníliás joghurt (én Édesfehéret használtam, de lehet sima joghurt is+ 1 vaníliáscukor)

3 evőkanál étolaj

1 citrom reszelt héja

½ citrom leve

2 tojás (fehérjét írnak, de úgy döntöttem, hogy én egészet teszek bele, talán már Amerika is túlvan a tojásellenes mizérián, aminek köszönhetően például az „ínycsiklandó” tojásfehérje-rántottát is feltalálták)

1 ½ csésze liszt

¾ csésze cukor

1 zacskó sütőpor

pici só

1 csésze fagyos egész málna (nem kell kiolvasztani)


A tetejére a morzsához

¼ csésze (barna)cukor

1 evőkanál margarin vagy vaj

2 evőkanál liszt


Kibélelünk egy muffintepsit papírkapszlikkal. Felmelegítjük a sütőt 175 fokra.


Összekeverjük a morzsa hozzávalóit.


Egy mélyebb tálban összekeverjük a joghurtot, az olajat, a citrom levét és héját és a tojásokat. Óvatosan belekeverjük a málnát is.


Egy másik tálban a száraz összetevőket: a lisztet, a cukrot, a sütőport a sót.


Végül fakanállal összekeverjük a két tál tartalmát, vigyázva, hogy a málna ne törjön össze. Egyenletesen eloszlatjuk a tésztát a muffintepsi mélyedéseiben. Megszórjuk a sütemények tetejét a morzsával.


Addig sütjük, amíg aranybarna nem lesz. Körülbelül 30 perc.


Kislányom elújságolta, hogy miről beszélgettek az Apukájával.

- Apu elmesélte, hogy hogyan ismerkedtetek meg.

- Igen? És hogyan? – kérdezem.

- Hát úgy, hogy Apu bemutatkozott neked „Téli Vilmos”. Te is neki: „Téliné Weiss Éva”.


Nem tudom, melyikünk lepődött volna meg jobban, ha így történik.

Bár akkoriban már nem álmodoztam esküvőről, sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor a szeptemberi bágyadt napsütésben az a fiatalember olyan kedvesen, mégis erősen fogta egy elsős kisgyerek kezét, hogy arra gondoltam, én szeretnék a kisfiú helyében lenni.

2009. október 4., vasárnap

Köszönet az Olvasónak

Kedves rendszeres Olvasóim!

Ezúton köszönöm meg Nektek, hogy azzá lettetek.
Megtiszteltetés, hogy itt vagytok.
Öröm, hogy itt lehetek.

Házi pogácsa



Négyéves a kisfiam

Nem gondoltam, hogy gyerekszülinapi bulival szeretném megünnepelni e jeles eseményt, a nővére is 5 éves korában ünnepelt először a barátaival.
   Viszont fiacskánk még a tavasszal meghívta a kedves, nálánál 3 évvel idősebb szomszéd kislányt a születésnapjára, ami októberben esedékes. Így hát az ovi előtt a tavaszi simogató napsugárban állva megtudtam, hogy akkor születésnapi partit kell szervezzünk (ami egyébként jogos, ha a nővérének jár, neki is, ugyebár). Sőt Intézkedős Ember a nagymamáját is felhívta:
- Nagyi, gyere el a születésnapomra! Nyugodtan jöhetsz, nem epertorta lesz, hanem csokitorta! – mondta a telefonba. Nem mintha Nagyi nem szeretné az epertortát. Ebből azonban azt is megtudtam, hogy csokitortát sütök majd.
   A nővérének elmesélte, hogy sisteregni is fog a tortája, úgy, hogy SSSSSSSSSSSSSSSS. Szóval lesz rajta csillagszóró is, írtam hozzá a képzeletbeli előkészületi listához.
   Hogy összekapcsolós legó tűzoltó lesz az ajándék, az már természetes folyománya volt mindennek, ezt nekem mesélte el egy álmodozós hétvégi reggelen.
  S mint ahogy az egy jó népmeséhez illik, mindez így is lett.
  

Házi pogácsa

A pogácsát a Mama készítette el a jeles napra.

Hozzávalók

1 családi dobozos tejföl (3-4 deci)
1 kocka élesztő (5 deka)
2 tojássárgája
1 kk só
rétesliszt (80 deka)
1 kocka margarin (25 deka)
A tetejére
tojás

A hozzávalókat összegyúrjuk egy mély tálban. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük. (legjobb este bekeverni a tésztát).

Másnap újra átgyúrjuk, deszkán, körülbelül másfél centisre nyújtjuk. A tetejét egy nagy késsel beirdaljuk, azaz csíkokat húzunk rajta keresztben és hosszában.

Kis pogácsa-szaggatóval 2-3 cm átmérőjű – pogácsákat szaggatunk belőle. A tenyerünk élei között megsodorjuk a szélét, hogy egyenletes legyen és alaposan kivajazott-zsírozott sütőlapra tesszük.

A tetejét megkenjük egy felvert tojással és megszórjuk kis sóval.
175 fokon kb. 20 percig sütjük, amíg a pogácsák aranysárgák nem lesznek.

A nap végén a Boribon születésnapja című opuszt kellett mesélnem.
- Te már nem három éves vagy, mint Boribon! – mondta kisfiamnak örömmel a nővére.
- Tudod mennyi? – kérdeztem én.
- Igen! – válaszolta lelkesen az ünnepelt, ujjacskáin mutatva nagy nehezen a négyet, mert persze a kisujját görbítette be, amit ilyen kis sete-suta kezecskével nehéz még megtenni.
- És az mennyi? – firtattam.
Kisfiam hangosan számolva mutogatta az ujjait:
- EGY, KETTŐ, HÁ, ROM!