Tejfölös kelbimbó

A ronda és finom kategória újabb darabja. Viszont szépséget nem is ígértem a blog alcímében, csak azt, hogy gyors, olcsó, egészséges. És ez éppen erre az ételre illik.


Hozzávalók
fél kiló kelbimbó
4 deci tejföl
15 deka sajt
2 tojás
szerecsendió
2-3 gerezd fokhagyma (Barátaim, a kicsi, de annál ízletesebb magyar fokhagymát vegyétek, ne az óriási kínait!)
só
bors
vagy bármilyen más fűszer, ami a kelbimbóhoz illik

A kelbimbót enyhén sós vízben megfőzzük.

Közben a praktikum végett abba a jénai tálba, amiben majd sütjük az ételt, belereszeljük a sajtot. Összekeverjük a tejföllel, a tojással és a fűszerekkel. (a szerecsendiót szeretem frissen reszelni). Belepréseljük a fokhagymát is. Ha megfőtt a kelbimbó, lecsepegtetjük, és a masszába keverjük.

175 fokon addig sütjük, amíg a teteje az általunk kedvelt pirultsági fokot el nem éri.

Hús mellé köretnek készítettem egy hétköznapi vacsorára. A maradékot másnap ettem meg a munkahelyemen csak úgy magában.

Gluténmenetes.

- A barátom a Bálint, mert jót játszunk. – meséli a kisfiam – És azért is szeretem, mert gonosz!
- Harcos? – próbálom megfejteni a rejtvényt. Hiszen a Mókuscsoport tagjai most éppen páncélos lovag korszakukat élik.
- Igen! – ismeri fel kisfiam örömmel a szót, amit keresett. – A lányok pedig szépek! – teszi hozzá.
Erre pedig magától kellett rájönnie, mert mi még idáig nem jutottunk, csak addig, hogy a lányokat előreengedjük az ajtónál és segítünk nekik, ha kell, mert a fiúk erősebbek. A kisfiam a lovagképzőbe jár.

Lehet, hogy a tejfölös kelbimbó ronda, de a lányok szépek!

Ronda és finom

Spenótos gombaszósz

A kép nem lett meggyőző, talán a szöveg.

Egy írásművemmel éppen pályázom egy internetes oldalon. Nagyon szeretnék nyerni, könyvcsomag az ajándék. Azon gondolkodtam, hogy ez lenne az első alkalom, hogy az írásommal keresek valamit. De rájöttem, hogy nem. Gyerekkoromban már nyertem könyvet verseim jutalmául, amiket fel is olvastak a rádióban. Személyesen Miska bácsitól érkezett a csomag. A levelesládástól. Igaz, a következő levelében megdorgált, hogy nem köszöntem meg a szép ajándékot. Igaza volt, tényleg nem köszöntem meg, jól el is szégyelltem magam. Talán az is közrejátszott, hogy 2.-os voltam, és a Képes történelem sorozatból a Fortélyos félelem igazgat című kötetet kaptam, ami a Horthy korszakot elemzi.

Ja és persze ott vannak a Mikulás-levelek is. Kisnagylányom minden évben beleírja a levelébe, hogy nekünk, szülőknek mit hozzon. Tavaly bocikaramellát kért, idén marcipánrudat. A gondos Télapó persze a felnőttekről sem szokott megfeledkezni.

Bár a marcipánrudat lehet, hogy becserélném erre a szószra. Az igaz, hogy elég hülyén nézne ki a csizmámban.

Hozzávalók
többféle friss gomba 40 deka
kevés szárított erdei gomba 5 deka
friss vagy mélyhűtött egész spenótlevelek 30 deka
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
kevés piros húsú paprika
tejszín
olívaolaj
rozmaring (friss vagy szárított)
só
bors

A szárított gombákat beáztatjuk. Különösen finom, még gombásabb ízt adnak majd az ételnek. A friss gombát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk, a hagymát és a paprikát (én 2 szeletet használtam fel) apró kockákra, a spenótleveleket csíkokra.

Olívaolajon megdínszteljük a hagymát a paprikával. Hozzáadjuk a gombát, a spenótlevelet, a szárított, beáztatott gombákat (a levet leöntjük). Ha nem dobná ki idejében a levét, öntünk hozzá, egy nagyon kevéske vizet, a lényeg, hogy az étel ne kapjon oda. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a rozmaringgal.

Zsírjára sütjük. Azaz időnkénti kevergetés mellett addig főzzük, amíg a lé elfő róla. Ekkor hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, addig keverjük, amíg az illatát meg nem érezzük. Félrehúzzuk az edényt a tűzről, és óvatosan hozzáadunk egy kevés tejszínt. Visszahúzzuk a tűzre és időnként megkeverve addig főzzük, amíg újra besűrűsödik.

A mennyiségek hozzávetőlegesen értendők, nem lehet elrontani az arányokat.

A toplistás krumplifőzelék egybesült fasírttal menühöz készítettem. További felhasználási lehetőségek: krokett és natúrszelet mellé, spagetti szósznak, zsömlébe, kiflibe tölteléknek, kis sajttal megszórva, sütőben, grillben átsütve.

Mostanában egy kis fából készült cicával beszélget a kisfiam esténként. Elmeséli neki – vagy nekem, ezt ő sem tudja pontosan – hogy ma finom volt-e az ebéd, ott volt-e a barátja az oviban, hogy nem a kertbe mentek, hanem színházban voltak délelőtt, meg hogy látott egy cirmos cicát az úton.
- <!--[endif]-->És kutyust is láttál? – kérdezi a cica ijedt hangon.
- <!--[endif]-->Nyugi cicus, nem kell ide-oda szaladgálnod, kutyust nem láttam!

Az említett pályázatra épp egy Mikulásos történetet írtam. Elolvashatod itt.

Egyből kettőt - Túrókrém pohárban

Gyerekkoromban többször kaptam ruhát Amerikából. Egy gyönyörű zöld aprókockás szoknyácskát, amely fehér hímzéssel volt díszítve és ma talán country-stílusúnak neveznénk (valószínűleg az amerikaiak akkor is annak nevezték, csak mi mit sem tudtunk róla), szóval ezt a szoknyácskát egy vasárnapi ebéd után bontottuk ki a csomagból egy kicsit borongós, de meleg koranyári napon. A csomagban több ruha is volt még, de már csak a Húgom hasonló, ám piros szoknyájára emlékszem. Meg arra, hogy milyen kellemes illata volt, a rokonok behinthették valamilyen finom parfümmel, ami kontinenseken és Vasfüggönyön átutazva is megmaradt, beivódott az anyagba. És az emlékezetembe is. Olyan élesen emlékszem arra a délutánra, ahogy az új ruhában sétálunk a Margitszigeten. Gyerekmódra sétálunk: a testvérem és én folyton előreszaladunk, a szüleink a nagyszüleinkkel beszélgetve ballagnak utánunk. Azóta is kerestem ezt az illatot. Három évtized múltán megtaláltam egy tusfürdőben. Hiába határozom el, hogy most már másikat fogok venni. Újra és újra azelőtt a polc előtt állok meg, ahol ez a gyerekkori illat lakik, és a kezem az akaratomtól függetlenül már teszi is a kosárba.

A túrókérdéssel is így vagyok. Annyira szeretem a túrótortánál már taglalt krémet, hogy ha túrós töltelékről van szó, csakis ez jöhet számításba. A palacsintánál annyit változtatok, hogy tejszín helyett tejfölt használok és természetesen mazsola is kerül a masszába.

Amikor azon gondolkodtam, hogy mit is csináljak a meggylekvárral, ami darabos és egyúttal folyós – ez majdnem olyan képtelenség, mint a pattogós gyurma, de higgyék el, mindkettő létezik – tehát kenyérre nem kenhető, illetve kenhető csak villámgyorsan lecsurog és legurul róla, szóval ez a praktikus lekvár mint túródesszert kiegészítője jelent meg lelki szemeim előtt.

Hozzávalók

50 deka túró

2 deci tejszín

habfixáló

porcukor ízlés szerint

1 citrom reszelt héja

vaníliáscukor

lekvár

Tejszínhab a tetejére

A túrót áttörjük. A tejszínt felverjük a habfixálóval. Összekeverjük a túrót, a porcukrot, a citromhéjat, vaníliáscukrot és óvatosan a tejszínhabot.

Poharak aljára elosztjuk a lekvárt, ráhalmozzuk a túrókrémet. Tálaláskor tejszínhabban díszítjük.

- Anyu, úgy örülök! – rohan elém a lányom az iskolában.

- Fontos szerepet fogok játszani: én leszek a Pinocchió a balettelőadáson!

Pár óra múlva kicsit jobban át tudja gondolni a dolgokat:

- De hogy kerül a Diótörőbe Pinocchió???

Nem töpreng rajta sokat, az öröme azóta is felhőtlen.

Márton-napi libacomb (bocsi Lúdanyó!)

E receptre a baráti kör tagjai hívták fel a figyelmemet, amelyhez tartozom. Mirzánál találtuk, itt. Azóta közös kedvencünkké vált. Némileg módosítottam, egyszerűsítettem a recepten. Nagyot nem hibázhattam, kicsi fiam, miután a tegnapi vacsorát tisztességesen elpusztította, áttelepült a kanapéra, és azt mondta:

- Akkor most adjál libacombot!

Az ugyanis nem jutott el a fülecskéjéig, hogy holnap ebédre lesz a libacomb. Ő már a vacsora utáni desszertként is szívesen elropogtatta volna.

Nagy kedvenc lett tehát, a családi névnapokon túl még egy indok, ami a novembert elviselhetővé teszi.

Hozzávalók

4 libacomb (idén feleannyiért vettem, mint tavaly)

mustár

2 fej vöröshagyma

3-5-(8-123 a nyulaknak) szál sárgarépa

1 csokor petrezselyem

1 csokor zellerzöld (elmaradhat; de milyen jó, hogy a nyári friss zellerről a zöldet szépen lefagyasztottam)

majoranna

só

bors

A libacombokat előző este bepácoljuk: megkenjük mustárral és egy szép lábosban, amiben a combok bőven elférnek – ebben fog főni a comb -, elhelyezzük, miközben alul-felül-középen meghintjük a karikákra vágott vöröshagymával. Éjszakára a hűtőbe tesszük.

Másnap felöntjük vízzel, megsózzuk 1 púpozott teáskanál sóval,

hozzáadjuk a megtisztított, három darabba vágott sárgarépákat, a petrezselymet és a zellerzöldet. Feltesszük főni, és a forrástól számított 1 órán át főzzük.

Ezután az egész egységcsomagot árhelyezzük egy tepsibe, a lével együtt. A combokat bőven meghintjük majorannával, meg is borsozzuk. 200 fokon másfél órán át sütjük, miközben a lével negyedóránként locsolgatjuk. A sütési

idő felénél megfordítjuk a combokat. A végén én még egy plusz negyedórát is rádobok, akkor visszaforgatom, hogy a teteje megint szép ropogós pecsenyevörös legyen.

Akkor jó, hogy ha a combok pecsenyevörösek, vagy aranybarnák – ki hogy szereti -, illetve ha a lé elfőtt és csak a zsír (olajszerű halmazállapotban) maradt vissza.

Almás párolt káposztával és hagymás krumplival, valamint a libával együtt sült-főtt répával tálaljuk. Úgyis mindenhol azt írják, hogy a répát valami zsiradékkal kell együtt enni, hogy az A-vitamin felszívódhasson. Nos a zsiradékban itt biztosan nincs hiba!

Azt is elárulhatom, hogy a képen látható itóka nem kóla!

A visszamaradt zsírt átszűrjük. Isteni zsíroskenyereket lehet kenni vele, nemcsak a hús, hanem a zöldségek és fűszerek aromája is beleivódik. Abbahagyhatatlan.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Kalóriadús.

Kisfiam érdeklődve szemléli a combokat az asztalon.

- Ez a lába volt? – kérdezi a combokra mutatva. Majd az igenlő válasz után tovább fejti a rejtélyt:

- Ezt a libát lelőtték!

Mivel nem akartunk a libamészárlás részleteibe belemerülni, csak annyit mondtunk: levágták.

Bennem felrémlett, amikor annak idején kislányunkat először vittük a Mezőgazdasági Múzeumba. Nem volt titok, hogy az a finom husi, szalámi és májkrém honnan kerül az asztalunkra, de azért túlzottan nem feszegettük a témát (lévén, hogy kiugrott vegetáriánus vagyok). Nos, ott, a Múzeumban rájöttünk, hogy ez tulajdonképpen másról sem szól, mint hogy hogyan lesz abból a kedves aranyos állatból, a mesehősökből, a bociból-kacsából-kismalacból-kiscsibéből élelmiszer. A legaprólékosabban kellett végignéznünk az összes termet, az összes tárlót, végigolvasnunk az összes feliratot, különös tekintettel a mészárszék és a hentesbolt folyamatainak ábrázolására.

Szerencsére a gyerek lelke nem tört meg. Tudomásul vette, hogy ilyen világban élünk. Győzött a kolbász.

Tisztelt Hölgyem!

Meglehet, üldözési mániám van. Ha azonban olvassa e sorokat, akkor mégsem. Újságjában rendszeresen fedezem fel ételeimet, persze kellőképpen átvariálva ahhoz, hogy jelen blogot ne kelljen megjelölnie, mint forrást. Ez nem valami szép dolog, kérem, szokjon le róla!

Mától én is kiteszem az oldalamra a figyelmeztetést: az itt megjelent ételek, receptek, írások, fényképek és ötletek az én szellemi termékeim, mindenfajta felhasználásuk, megjelentetésük csakis forrásmegjelenítéssel, illetve hivatkozással lehetséges.

Nem ilyennek szerettem volna a 101.-iket. Nem baj, a 102. sem lesz kutya. Hanem liba.