2009. április 11., szombat

Pritaminos brokkoli

Eredetileg csak sima vízben főtt brokkolit ettem volna tejföllel. És ha bár tudjuk, hogy "nincs de"…szóval mégiscsak kipattant hirtelen a fejemből ez a köretféleség – fogyókúrázóknak főétel. Az egyetlen „bűnözés” benne az olívaolaj.







Hozzávalók
egy fej brokkoli
fél cső pritamin paprika – divatosabb nevén kaliforniai piroshúsú (nem összetévesztendő az amerikai zöldhasúval!)
1 fej lilahagyma
3 evőkanál olívaolaj

friss bazsalikom


Az olívaolajon üvegesre pároljuk a karikákra vágott lilahagymát. Egy kicsit vele együtt a kockára vágott paprikát is dínszteljük, nem kell nagyon, roppanós maradhat. Lehúzzuk a tűzről, hozzátesszük az előtte már megfőzött brokkolit. Óvatosan összekeverjük, hogy a rózsák ne törjenek nagyon össze. Sózzuk. Megszórjuk a tetejét pár levél csíkokra vágott friss bazsalikommal.

Tejfehérjementes.
Gluténmentes.
Tojásmentes.


Nem szeretem a cukorkázást, mondhatni tiltólistás nálunk. Tikk-takk-ot nagyon ritkán mégis engedek, de igazából ettől is tartok egy kicsit, pláne hogy leánykám egy doboz tikk-takk után leküldött egy kisebbfajta dobókockát is, gondolván, ez is valami olyasmi. Most az aggodalomról és az utána való kutatóexpedíciókról nem írok.
Szóval ritkán van tikk-takk, de ez szerintem nem üli meg a gyerekeim lelkét. Valahogy úgy vannak vele, mint amit neves pszichológusunk írt a saját gyerekeiről, akik nem kaptak Barbie-babát. Játszottak helyette az „igazi” babákkal, macikkal, akiket elneveztek Barbienak.*

A mi fiúnk a C-vitamin rágótablettát nevezi TICC-TACC-nak.







*Az olvasók megnyugtatására: a lányomnak tekintélyes méretű Barbie-arzenálja van....

2009. április 10., péntek

Mandulás linzerkarika málnalekvárral – sütemény tojás nélkül






Mary Poppins első kimenőjén felkeresi gyufaárus barátját Bertie-t. A tehetséges fiú egy lunaparkot rajzol krétával a kövezetre, ami olyannyira élethű, hogy mindketten fejest ugranak a képbe. A délutáni program szerves részét képezi az uzsonna, ami csigából – valami tűvel kell kikapargatni a csigahúst a házából - és süteményből áll. Gyerekkoromban nagyon magával ragadott ez az uzsonna – hiába a napközi toplistás uzsija, elkerülendő a csöpögést, a vajba kevert mézzel kent kenyér (tehát édes vajas kenyér), illetve a vadászfelvágott…brrrrrrrrrrrr….. nem tudta felkelteni a rokonszenvemet. Sokáig nézegettem az egyetlen francia éttermet Budapesten, hogy majd ott fogok csigát enni. A csigaevés valahogy elmaradt – azóta nem is vágyom rá. Viszont a süteményt megtaláltam, legalábbis pont ilyennek képzelem.

A recept az egyik kedvencemből, a Sváb szakácskönyvből származik. Spitzbub a becsületes neve (Kópészelet), és karácsonyi sütemény. Nálunk húsvéti, és háromszoros adagnál alább idén sem mertem adni.


Hozzávalók
37,5 deka liszt
25 deka margarin
15 deka porcukor
1 vaníliás cukor
12 deka mandula (a válságra való tekintettel elégedjünk meg egy tízdekás zacskóval, úgyis működik a dolog).

Az összeillesztéshez:

málnalekvár (most szeder- és erdei gyümölcs lekvárt is használtam)

A szóráshoz:
vaníliáscukor
porsukor


A keverőgép dagasztóspiráljával vajat/margarint összekeverjük a cukorral, majd a vaníliás cukorral, a mandulával. A végén hozzáadjuk a lisztet. Ha jól összekeveredett, még kézzel is gyúrunk rajta egy kicsit. Folpackkal letakarva fél órára a hűtőbe tesszük.

Kinyújtjuk (3-4 mm vastagságúra), virág alakú szaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük.

180-ra előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük, amíg a széle éppen csak barnulni nem kezd.

Ha kihűlt, kettesével összeragasztjuk a lekvárral. A tetejére vaníliás cukorral elkevert porcukrot szórunk.

Fém vagy műanyag sütis dobozba tesszük és egy kicsit állni hagyjuk, hogy a tészta magába szívja a lekvárt és megpuhuljon. (félnap).

Tojásmentes.


Ahogy sül a sütemény, nagyon finom illat lepi be a lakást, gyermekeim jönnek is a konyhába szimatolni.

Fontos érzékszerv az orrunk, mi sem bizonyítja jobban, hogy minap, amikor kisfiamnak segítettem a tűzoltó állomáshoz tartozó szirénát keresni és négykézláb vizslattam körbe a nappaliban, nagy örömmel kiáltott fel:
- Szaglászunk!!!!

Végül is nem az orrom vezetett nyomra, de hát nem is vagyok vizslakutya….