Gyors, olcsó és egészséges - szeretem, ha egy recept ezt a három tulajdonságot egyesíti.
2010. december 31., péntek
Malac
Ma reggel a kisfiam kis csodálkozással vette tudomásul, hogy mindenkinek Szilveszter van, nem csak nekik. a gyerekbuliban.
Ők ott már túl is vannak az első étkezésen, a dínósültön.
Kedves Olvasó, remélem jól sikerült a Te malacsülted is! Végre megfejtettem a rejtélyt, ami már tavaly óta foglalkoztatott: a látogatóözön ilyenkor Szilveszter táján a "Malacsült" bejegyzésnek köszönhető.
Helyes és jó, hiszen Szilveszterkor, Újévkor a malac kitúrja a szerencsénket a földből. Kívánok hát
Boldog, békés új évet és azt, hogy az új évben minden sikerüljön úgy, ahogy szeretnétek!!!!
2010. december 30., csütörtök
Szatmári töltött káposzta
2010. december 24., péntek
Az egyik legjobb karácsonyi receptem
Velemszületett maximalizmusom újabb bástyáját sikerült lerombolnom. Nem törekedtem arra, hogy olyan legyen a Karácsonyunk, mintha egy képes újság lapjairól vágták volna ki. Beosztottuk, hogy mire mennyi idő jut, és amennyi abba az időkeretbe belefért, annyit végeztünk el. Nem lett tökéletes a takarítás? Sebaj! Nem minden sütemény készült el? Legalább nem három kiló pluszt hoz a Jézuska. Nincs karácsonyi dekoráció? A gyerekek által készített gyönyörűségeket ízlésesen elhelyeztem az ablakban.
És így jutott idő az igazán lényeges dolgokra: mézeskalácssütés a barátokkal. Játék. Adventi kirándulás a Húgomhoz. Olvasás. Gondolkodás. És az újítás, amit a finnektől lestem el. Ők természetesen szaunáznak 24-én is, és utána új ruhát vesznek fel, mintegy megtisztulási szertartásként. 23-án este felkerekedtünk hát, úszni és szaunázni a közeli uszodában. És ez a sajátos ötlet nem csak nekem jutott eszembe, hanem még sokaknak, sokan szorongtunk a medencében, de ez így volt jó.
Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!
2010. december 20., hétfő
Last minute mézesek: mézeskalács házikó és mézes puszedli
Ma én voltam Schwarzenegger. Na jó ne legyek nagyképű. Csak hasonló cipőben jártam vele. Az én feladatomat ugyan nem Turboman-nek, hanem "börtönös legó"-nak (=rendőrállomás) hívják, de a kisfiam ugyanúgy vágyik rá, mint az a filmbéli kisfiú. Én is sokat dolgozom, és éppen ezért én is az utolsó pillanatra hagytam az ajándék beszerzését. Csakúgy mint a HŐS, felkutattam érte a világvárost(amelyik még csak épül vö. Budapest), meg egy másikat is, ami úgy tűnt számomra, hogy már kész is van (Bécs), de egyikben sem találtam. Csak olyanokat, amik annak álcázzák magukat. Pl. Duplo rendőrállomás (kis pisiseknek). Végül egy rendőrségi kamiont (fogdával) sikerült kifognom, óriási szerencsével (utolsó darab).
Kedves Olvasó, ha Te is utolsó pillanatban keresgélsz még mézes receptek után, tessék itt van egy csodálatos példány. Barátnőm fantasztikus mesevilágot épít belőle évről évre. Ezek az ő receptjei...
Mézeskalács házikó
Hozzávalók
* 76 dkg liszt
* 34 dkg porcukor
* 2 púpos kávéskanál szódabikarbóna
* 1 zacskó mézeskalács fűszerkeverék
* 5 dkg margarin
* 4 egész tojás
* 4 evőkanál méz
Ez nem annyira ragadós tészta mint általában a mézesek így akár rögtön is lehet vele dolgozni, de azért pihenhet egy kicsit a hűtőben. Elég vékonyra kb 3 mm-esre nyújtom a tésztát és kiszaggatom.
Sütőpapíron, előmelegített sütőben (légkeveréssel 6-7 perc alatt világosbarnára sütöm).
Díszíteni lehet dióval, mazsolával, jégcukorral előtte, vagy mázzal utána. (Máz: 1 tojásfehérje és mérettől függően 15-20 dkg porcukor). A házikó "üveg" ablakaihoz a legsimább töltetlen (!!!) savanyú cukor kell. Már a sütőpapíron szoktam kivágni az ablakokat és a helyére rakok 1-1 cukrot. Ha azt akarom, hogy fényes legyen a mézes lekenem tojással és így megy a sütőbe. Itt megolvad a cukor, szétterül és kész az ablak. Amikor kivesszük a sütőből még iszonyú forró, de pár perc alatt kihűl és szépen lehúzható róla a sütőpapír.
A ragasztó ugyanaz a cukormáz amivel a tetejét díszítem. 1 tojásfehérje, pár csepp citrom és 15-20 dkg porcukor, a tojás méretétől függően. Ebből olyan sűrű masszát kell keverni, hogy amikor lecseppentem nem folyik szét hanem szépen formában marad. A háznál először az oldalakat kell összeragasztani, aztán kis szünet míg tutira megszárad, min. fél óra, de lehet több is, aztán jöhet a tető.
Ez a mézes is ehető, finom, de kicsit keményebb. (ezért jó házikónak, karácsonyfadísznek) Fém dobozban egy almával azért puhítható és nagyon jóízű.
A képen nem látszik, de az ezermester Apuka még egy izzót is be szokott szerelni a házba, így az ablakokból valóban fény szűrődik ki a cukorablakokon át a por(cukor)havas éjszakába.
Mézes puszedli
nagyon finom puha lesz.
Hozzávalók
* 1 egész tojás és 3 tojás sárgája
* 15 dkg porcukor
* 4 evőkanál tejföl
* 5 dkg zsír
* 25 dkg méz
* 60 dkg liszt
* 2 kávéskanál szódabikarbóna
* fűszerek (fahéj, szegfűszeg, mézes sütemény keverék) ízlés szerint
Ha mindezt összedolgozod egy kellemesen ragacsos tészta lesz és elég lágy így min 1 órát érdemes hűtőbe tenni, de lehet egy éjszakát is.
Én ebből kis golyókat szoktam formázni (kis diónyit) és elég távol egymástól sütőpapírra teszem. 1 tepsire kb 30 darab fér és simán kijön ebből az adagból 3 tepsinyi, szóval rengeteg lesz. Sütés közben nagyot nőnek ezért nem szabad közel rakni őket egymáshoz.
Előmelegített sütőnél 180 fok körül (légkeveréssel) 7-8 perc, de a színén látszik mikor jó. Akkor amikor épp, hogy elkezd barnulni. (Nem kell aranybarnára sütni, mert akkor kiszárad. )
Díszíteni lehet cukormázzal, de szoktam olvasztott csokiba mártani, vagy eleve egy kis dióval megszórva sütni. Ízlés és fantázia dolga csak innentől. (Ez a mézes háznak nem jó, mert túl puha és ahogy megnő deformálódik a formája).
Amikor az ember a tökéletes ajándékot keresi, akkor egy idő után eljut abba a fázisba, amit a kisfiam ajánlott, még korábban:
- Ne gondolkozz! Vedd meg!
És hogy az ünnep nem is erről szól? Ez így igaz! A téli szünet első napjára már meg is invitáltuk a barátokat egy közös mézeskalács-sütésre.
2010. december 11., szombat
Mézeskalács
Nézni vagy enni? Magam részéről az „enni” mellett teszem le a voksom. Valamint amellett, hogy karácsonyi hangulatteremtés céljából szokást teremtsünk a mézeskalácssütésből. Gyömbér, szegfűszeg, fahéj illata – jól elraktározva a limbikus rendszerben, ahonnan majd semmi sem fogja olyan pontosan előhívni a gyermekkor adventi hangulatait, mint a sülő mézeskalács. Olyan receptet kerestem, ami finom, nem kell napokat/heteket várni a fogyasztásáig – hiszen a törpekommandó úgysem érti a „várni” szó jelentését – vagy legalább is úgy tesz – és amit könnyű kezelni, formázni az aprócska kezeknek is. Így a választásom olyan receptúrára esett, ami tartalmaz margarint. Nem mellesleg az Új Ember internetes portáljáról származik, mondhatni hiteles forrásból merítünk tehát, ha ennek a kútnak a vizéből iszunk, hogy egy képzavarral éljek (jóvanna, ilyen adventi hangulatom van nekem is, havazással a hátam mögött, arccal a puncsozás felé).
Pajtásokat is szoktam hívni a mézeskalácssütéshez, úgy az igazi.
Hozzávalók
1 kg liszt
4 dl porcukor
2 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál fahéj
2 kávéskanál őrölt szegfűszeg (urambocsá, mézeskalács-fűszerkeverék)
csipet só
10 dkg vaj vagy margarin (ha úgy ítéljük meg a helyzetet, lehet több is, volt, hogy 25 dekát is belekevertem)
3 egész tojás
2 és fél - 3 dl méz
A díszítéshez
dió, mandula, mogyoró
szegfűszeg, narancs-citromkarika
színes cukrok
A cukormázas díszítéshez
egy tojásfehérje
6 evőkanál kristálycukor
A liszt felét félretesszük. A száraz összetevőket összekeverjük egy mély tálban (vagy a gyúró deszkán).
Hozzámorzsoljuk a vajat, vagy margarint, a tojásokat, a mézet. Majd szép lassan adagolva a liszt második felét is. Ha keménnyé válna a helyzet, akkor adjunk hozzá még vajat.
Ha összeállt a tészta, azaz lehet gyúrni, akkor a deszkát kilisztezzük, és 2-3 milliméter vastagságúra nyújtjuk. Mármint a tésztát.
Most jöhet az élvezet: kiszaggatjuk a különböző formákkal, és a kis tálakban előre odarendezett díszítőelemekkel megdíszítjük.
Kivajazott, kilisztezett sütőlapra helyezzük a kész formákat (egy nagy kés segítségével könnyebb). 175 fokon enyhe pirulásig süssük. Nagyon gyorsan megvannak (tíz perc). Úgyhogy inkább felügyeljük.
Ha mégis elfáradnánk, vagy a gyereksereg elvonná a figyelmünket, akkor a túlsült formákra fogjuk rá, hogy azok csokisak. A fára dísznek azért még fel lehet tenni.
A cukormázhoz verjük fel a tojás fehérjét, adjuk hozzá a cukrot, azzal is alaposan keverjük el। Egy nejlonzacskóba töltsük bele, a sarkát vékonyan kivágjuk, és máris nyomható belőle a fehér díszítés.
Ha a fára szeretnénk feltenni, egy tűvel szúrjuk át rajta a cérnát.
Magam részéről a mandulával díszítettet szeretem a legjobban. Kisfiam mindent szeret, ami édes. Meglátása szerint hús nélkül lehet élni, de cukor nélkül nem. (onnan fogjuk majd megtudni, hogy már közepes fiú, hogy megfordítja a kijelentést, és onnan, hogy nagy, hogy a Joey-nak feltett klasszikus kérdésre a másik választ adja majd).
Barátnőm fantasztikus mézeskalács-házikókat készít, amennyiben ki tud kerülni az új munkahely adta mókuskerékből, az ő variációját is megírom.
2010. december 3., péntek
Currys-brokkolis csirke
2010. november 26., péntek
Erzsébet- és András-napi citromtorta
És mivel Andrásunk is van a családban, és a tortácska után mind a tíz ujjukat megnyalták az érintettek – nem úgy néztek ki, mint akik citromba haraptak, pedig de - ma újra beszerzem a szép sárga gyümölcsöket – amik ebben a náthás időszakban amúgy is jó szolgálatot tesznek…
Kedves Olvasó, működik már a Pavlovi-reflex?
Hozzávalók
A tésztához
4 tojás
15 deka cukor
7.5 deka liszt
1 citrom reszelt héja
és a felének a leve
A krémhez
30 deka mascarpone (ha 25 dekás kiszerelést kapunk, az sem baj)
Vaníliapuding másfél deci tejből (nem főzős)
1 citrom reszelt héja
2-3 ek porcukor (ízlés szerint)
A díszítéshez
Vékonyra szelt citromkarikák
1 zacskó tortazselé
2 citrom leve
1 mandarin leve
4 ek kristálycukor
Esetleg mandulaforgács
A tészta Nagymamám receptje (az is fog következni hamarosan, a megfelelő krémmel együtt), és tulajdonképpen egy citromos piskóta.
A tojásfehérjéket felverjük habnak.
A tojássárgákat gyors mozdulatokkal összekeverjük a cukorral, a citrom héjával és levével, és a liszttel. Ha ügyesek vagyunk, akkor ennyi idő alatt nem esik össze a fehérje, és nem is kell robotkart mosogatni. Mivel a fehérje után lehet használni a sárgájához, csak fordítva nem megy. Sörre bor…borra sör…
A krémhez . a citromhéjat és a cukrot összekeverjük a mascarponéval. A puding utasításainak megfelelően elkészítjük arányosan a másfél deci tejből a pudingot. Hozzákeverjük a mascarponéhoz, hogy lágyabb, de még mindig kenhető állagú krémet kapjunk.
A tortát kétfelé vágjuk, megkenjük a krémmel úgy, hogy a tetejére is jusson. Egy kicsit tegyünk félre, hogy a végén az oldalát is bekenhessük vele. A tetejét ízlésesen díszítsük citromkarikákkal.
Helyezzük vissza a tortakarikát úgy, hogy kibéleljük alufóliával – hogy ne ragadjon rá majd a krém. Ez fogja megtartani a zselét.
Elkészítjük a tortazselét, de ne vizet használjunk hozzá, hanem a gyümölcsök levét. Mivel a citrom savanyú, több cukrot adjunk hozzá.
A zselével díszített tortát a hűtőbe tesszük, dermedésig. Onnan kivéve levesszük róla a tortakarikát, bekenjük a krémmel az oldalát, adott esetben mandulaforgáccsal is megdíszítjük.
Ha a tortaformánk nagyobb lenne, akkor értelemszerűen szorozzuk fel a mennyiségeket!
(Csak bátran, bátran, leírni majdhogynem hosszabb volt, mint elkészíteni.)
Kislányom rákapott a kártyázásra. Az iskolában römiznek (tavaly szenvedélyesen hímeztek, a fiúk is). Végül is ez így igazságos, éljen az egyenjogúság. Ennek nagyon örülök, mert én is szeretek kártyázni, és így már van könnyen kapható partnerem is hozzá. A vita tárgyát csak az képezi, hogy hagyományos, vagy rablórömi-e. (Csakis rabló, mi más?)
Na és ez a szenvedély átragadt kisfiamra is, ő a Fekete Pétert nyomja napestig…igazi bűnbarlang lettünk, forgatjuk az ördög bibliáját a hosszú, sötét estéken। Paralell folyik a Fekete Péter: Kicsi Banditám és nagymama , valamint a rablórömi: Violatekintetű-ám-de-csavaros-észjárású Mimi és Banditanyu
A kártyacsaták közben is dolgozik azonban a természet, Haramiabandika odaadja a kezecskéjében levő kártyalapokat a Nagymamájának:
- Elmegyek pisilni, addig tudsz játszani egyedül? Majd meglátod, Te fogsz nyerni!
Kép is jön hamarost, most épp otthon lapul a könyvespolcon, a reggeli rohanásban nem tettem be a táskáम्बा….addig is egy szép virágzó citromfa….
A citrom régi szenvedélyem….
2010. november 12., péntek
Makettország - Szlovénia
2010. november 6., szombat
Joghurtos-citromos-ribizlis kenyér
Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.
Hozzávalók
20 deka barna cukor
10 deka vaj
3 db tojás
1 citrom héja
1 doboz joghurt
25 deka liszt
2 tk. sütőpor
egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs
Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.
A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.
Beletöltjük a sütőformába.
175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.
Jutott azért mulatás is.
Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).
- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.
- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.
- Na látod, nem kellett volna elmenned!
- De én jól éreztem magam ott!
- Jobban, mint itthon???
Pár perc múlva megkérdezem tőle:
- Hiányoztam neked?
- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:
- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.
Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyű és könnyen elkészíthető süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit „asztalfiókban” (helyi lemez, „Receptek” mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.
Hozzávalók
20 deka barna cukor
10 deka vaj
3 db tojás
1 citrom héja
1 doboz joghurt
25 deka liszt
2 tk. sütőpor
egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs
Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütőformát.
A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütőport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.
Beletöltjük a sütőformába.
175 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.
Jutott azért mulatás is.
Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetősre. Na de aki nem szokta a szántást… (jobban mondva elszokott tőle – az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglők egész éjjel nyitva vannak, és „régen” odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az „igazi régen” nem is voltak még török vendéglők, így röppen el az ifjúság…).
- Anyu, ma előbb kelt fel Apu, mint te, pedig te előbb szoktál kimenni a konyhába. – veri ki azt a pici álmot a szememből a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy ő is az ágyunkba költözött.
- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. – mondom én.
- Na látod, nem kellett volna elmenned!
- De én jól éreztem magam ott!
- Jobban, mint itthon???
Pár perc múlva megkérdezem tőle:
- Hiányoztam neked?
- Igen, nagyon! – feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:
- Mikor is??? – hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.
2010. október 13., szerda
2010. szeptember 17., péntek
Mandulás almatortácska
A sütemény a Segisüti akció keretében árverezésre kerül. A befolyó összegből egy szegedi koraszülött osztály kap segítséget. Licitálni a http://www.segitsuti.hu/ oldalon lehet.
„Pijos AUTÓ, mogyojóóóóóóó!” – szólt a kisfiam egyik örökbecsű kedvence. Kis módosítással valami hasonló adja ennek a bécsi kávéházak hangulatát idéző süteménynek az alapanyagát.
Még pocakos koromban, egy babamozi után felhívtam a barátnőmet, Ágit, hogy most tudok elindulni hozzá. 20 perc múlva, amikor megérkeztem, az almatortácska már ott illatozott a konyhájában. Szerelem volt első szaglásra!
Hozzávalók
10 deka barnacukor (ennek hiányában kristálycukor)
10 deka olvasztott margarin
1 tojás
1 citrom reszelt héja
Só
12 deka liszt
1 teáskanál sütőpor
fahéj
1 vaníliás cukor
5 deka mandula
A barnacukrot összekeverjük az olvasztott – már nem forró – margarinnal, hozzákeverjük a tojást, a reszelt citromhéjat, egy icipici sót, a lisztet és a sütőport. Dolgozzunk fakanállal.
A kislányom és a kisfiam azóta pedig már nagyobbacskák, és nagyon szeretnek sütni. Most is szívesen segítettek, hogy elkészüljön a sütemény. Vagyis én nekik. Már csak a kezük alá kell dolgoznom, de a piros autók azért még nagy becsben vannak.
A licit nyertesének természetesen a dupla adagos verziót készítem el, és a tortához vaníliafagylalt is jár. Személyesen Budapesten, vagy környékén tudom átadni. A tortát becsomagolva, postai úton is el tudom küldeni, ebben az esetben viszont a fagylaltot nem csomagolom mellé….
2010. szeptember 11., szombat
Vettem krumplit most érik, most érik, most érik…
Bár az már egyenesen csoda, hogy bármi is beérik ebben az időben. Szombatonként kisteherautó járja a környékünket és a hangosbemondóból olyan hívogató szavak hallatszanak, mint dinnye, barack, kukorica, alma, krumpli, hagyma, mikor minek van szezonja. Most épp a krumplinak van. Két udvarias fiatalember és az egyikük. tízévesforma kislánya árulja a zöldséget-gyümölcsöt. Azt mondják, a Nyírségből jönnek. Leellenőrizni persze nem tudom, hogy valóban őstermelők-e. Az árujuk szép, és én akkor is díjazom a szemfülességüket, ha netán a nagybanin vásároltak volna be (ha pedig nem, akkor kifejezetten örülök, hogy a nagykereskedők nevetséges felvásárlói árainak kizárásával egyenesen a termelő kapja a munkája ellenértékét – de ez egy külön dolgozat lehetne). Szűkreszabott pénztárcájú – és ezzel sajnos átlagos – magyar háziasszonyként társalgásunk sarkalatos pontja a „hogyé’aggya”, azaz mibe kerül a szóló szőlő és a mosolygó alma. Az ilyes társalgások után gyakran eszembe jut Anyukám gyerekkori története. Volt egy dohányárudás bódé a környékükön. Ha kaptak egy kis pénzecskét, már szaladtak is a trafikos nénihez, hogy 20 fillérért, egy forintért mit tetszik adni? Aztán választottak a feltáruló kincsek közül: Stollwerk cukorkát, műanyag indiánt, tükröt, melynek hátulján Aradszky László képe díszelgett, néha még Melódia csokoládéra is futotta. Az a kislány is valami szépet, vagy finomat remélt, aki épphogy felérte a kis fülke ablakát, melyen át az édesség, a dohány és az ezernyi rejtelmes tárgy illata hömpölygött kifelé. Lábujjhegyen pipiskedve ezt kérdezte:
- Semmi pénzért mit tetszik adni?
A krumplit nem éppen semmi pénzért adták, de kedvező áron. Sárga krumpli, mert a mi családunk a Sárgák pártján áll (anyósom a Fehérekre esküszik).
Kis is próbáltuk az első adaggal, egy jó kis pörkölt mellé, amit én jó sűrű, sötét szafttal szeretek elkészíteni (anyósomnak is ízlett…).
Hozzávalók
Uborkasaláta rettentő mennyiségű uborkából
Füstölt szalonna – na jó, lehet étolaj is
2 fej vöröshagyma
3 cső zöldpaprika
2 paradicsom
Pirosarany vagy Édes Anna
pirospaprika, lehetőleg nagyon jó minőségű, házi
(ennek érdekében feltétlenül tartsunk olyan tanítványt, akinek a szülei paprikatermelők, vagy rendelkezzünk olyan családtaggal, akinek a tanítványának a szülei paprikatermelők, vagy legyen olyan barátunk, üzletfelünk, akinek a családtagja tanítványának a szülei…. Én legalább is más lehetséges módját a házi pirospaprika beszerzésének nem ismerem)
ketchup
vörösbor
só
A leírással nem is bajlódnék sokat, ezt mindenki tudja. A lényeg, hogy jó sok zöldséget fonnyasztok meg a zsiradékon, ez adja a sűrű szaftot, erre kerül a hús, és a fűszerezés. Vízzel semmiképpen, vörösborral annál inkább nyakon öntöm. A sóval óvatosan kell bánni, mert a pirosarany amúgy is sós.
Nálunk leginkább főtt krumpli jár hozzá, ami a villával az egész család széttrancsíroz a tányérján. Időnként dödölle (Igen tudom, az én verzióm nem is az) kerül mellé, vagy éppen bulgur.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.
Gluténmentes.
Gyerekeimmel bújócskáztam délelőtt. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, mert „drámatagozatos” drágaságaim ebből a helyzetből is kihozzák a maximumot. Kezdődött jó pár éve azzal, hogy kislányom kérésére a játszótéren kellett búvóhelyet találnom, amíg ő számolt. Nem volt egyszerű a 3 év alatti korosztály számára tervezett játékok között megfelelő takarást találni gazella termetemnek. Ezen ok miatt a nemrégiben ültetett fák sem jöhettek szóba. Egyedül a téli védelemként – mert tél volt éppen – a játszótéri csap fülé húzott faházikó kínálkozott megoldásként. Ez viszont sokkal jobban sikerült, mint ahogy szerettem volna. Fentnevezett ugyanis az első 2 perc után, amíg nem talált, annyira megrémült, hogy eltűntem, hogy gondolkodni sem tudott. Hiába bíztatta az apukája, hogy keressen, biztosan itt vagyok valahol, ő hatalmas krokodilkönnyeket hullajtott, és teljesen kétségbe esett. Végül szégyenszemre előkullogtam a rejtekhelyről, a játék pedig ezen a ponton véget is ért.
Aztán a kisfiam állt elő itthon azzal az ötlettel, hogy akkor bújócskázzunk. Ő már lábadozóban volt egy megfázásból, a nővére az iskolában, a férjem és én valami csoda folytán mindketten itthon. Jól van, gondoltam, a fiúk kemény legények, most végre akkor bújócskázunk majd előírás szerint. Kell-e mondanom, hogy megint csak túl jól választottam búvóhelyet, és hiába jött az atyai bíztatás, görbült is lefelé a szájacska, hogy az Anyu eltűűűűűűűnt….
Ma megtört a jég, sírás nélkül sikerült elbújnom, és megtalálódnom. Jajjajj, nőnek a gyerekek….
2010. szeptember 4., szombat
Már megint itt van
Ha úgy folytattad, hogy a szerelem, már megint izzad a tenyerem…akkor annyi idős vagy, mint én, és ezért nem áruljuk el, hogy mennyi.
Ezúttal azonban nem a szerelemre gondoltam, hanem a szeptemberi tankönyvbekötésre. Idén már a nagy kicsilányom is segédkezett a bekötésnél, persze ahogy azt kell, lassabb volt együtt, mint egyedül, de összehasonlíthatatlanul jobb hangulatú. Nézegettük a könyveket, forgattuk a színes lapokat, és közben éreztük az új könyvek friss nyomdaillatát. Mondták is a gyerekek, hogy ez mennyire finom. Én meg mondtam nekik, hogy ez a Tudás Szaga, ha ezt szagolják sokat, okosak lesznek.
-Tényleg???? – kérdezték csodálkozva, hiszen nem sejtetették eddig, hogy ilyen varázslat is van.
- Bizony ám, forgassátok sokat a lapokat!
Ezt meg is ígérték, annál könnyebben, mivel hogy szeretik a könyveket.
És már megint itt van….na még mindig nem a szerelem, hanem a
Mustáros tarja
Ez a Húgom receptje. Pácolni kell, és bár eredetileg parázson terveztük sütni, a tréfás nyarak ráutaló magatartása következtében rájöttünk, hogy tepsiben is szépen kisülnek…hajjajjj ….
Hozzávalók
tarjaszeletek
mustár
kakukkfű
szójaszósz
étolaj
A tarjaszeleteket enyhén kiklopfoljuk (ezúttal ne képzeljük el kedvenc politikusunk arcát a hússzeletek helyébe). Mindkét oldalukat megkenjük mustárral. Egy jól záródó edénybe teszünk annyi szeletet, ami beteríti az edény alját. Megszórjuk a húsokat kakukkfűvel, meglocsoljuk szójaszósszal és egy kis étolajjal. Addig rétegezzük, amíg a hús tart. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.
Úgy is lehet, hogy a pác hozzávalóiból készítünk egy szószt, és abba forgatjuk a hússzeleteket. (Majd' azt írtam trutyiba, van nálunk egy étel, amit a Trutymó Titkának neveztem el. A valaki (vö. személyiségi jogok) ugyanis úgy eszi a túrógombócot, hogy a tejfölt, a porcukrot és a prézlit összekeveri, abba forgatja a túrógombóc-falatokat.. Amikor először láttam ezt a cselekedetet, épp akkor ment a mozikban A tini ninja teknőcök - A trutymó titka c. agyonreklámozott mű. A címnél valószínűleg csak a film lehetett idétlenebb, nálunk viszont bevonult a mindennapi szóhasználatba.)
Másnap a sütéshez tepsibe terítjük, letakarjuk alufóliával, és három órán át sütjük, a felénél az alufóliát levehetjük, sütés közben a húst meg is fordíthatjuk.
Omlóssá sül, olvad a szájban.
(faszénparázson is átsül szépen, bizonyára)
A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a nagy családi összejövetelre valaki sztrapacskát csinált. Ennél jobb párosítást ki se gondolhatnánk.
Tojásmentes.
Kicsi kisfiam nem nagyon érti, miért is kell dolgozni mennem. Mondok neki sokfélét, hogy dolgozni jó, kinek, mi a feladata az életben, meg persze, hogy pénzt kell keresni.
Az a pénzdolog szöget üthetett a fejében, mert egyszer csak, egy oda nem illő szövegkörnyezetben azt mondta:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Tudod Anyu, a sok pénz sem jó. Mert aztán ha sok van az előszobában, akkor nem tudunk bejönni, és nem férünk el tőle.
Nos attól azért nem kell tartani, hogy alkalmazottként annyi jönne össze, hogy a bankókötegekben esnénk hasra, míg átevickélünk a nappaliba.
Én azért értettem, hogy a kisnagy ember először fogalmazta meg, hogy az anyagi dolgoknál vannak fontosabbak is….
2010. augusztus 27., péntek
Hosszú forró nyár
1 nagy csokor bazsalikom
2-
1 (bio)leveskocka
Olívaolaj (enélkül ne indulj a Balatonra)
Spagetti (lehetőleg teljeskiőrlésű; és enélkül se)
Füstölt sajt
Aztán következtek a mesebeli pókok. Kicsi fiam felsorolt vagy húszat belőlük. Olyanokat, mint például a gurran pók. Úgy sorolta őket, mintha könyvből olvasná. Kis póktani bevezetőt is mellékelt a póknevek mellé, ami abból állt, hogy megmutatta a lábán, mekkorát tud csípni az adott pókfajta. Közben érdeklődve figyelt a szeme sarkából, hogy vajon helyeselek-e hozzá. Azaz a reakciómból próbálta lemérni, hogy amit mond, az igaz lehet-e vajon. Mert ha igaz, gondolhatta ki okos fejében, akkor……FUSSUNK!!!!!! Így aztán időről időre mondtam neki, hogy ugye azért azt tudja, hogy ezek csak kitalált pókok, éppen ő találja ki őket. Persze-persze, mondta ő. Ha tehette volna, még magukat a pókokat is megkérdezte volna különleges képességeikről. Volt egy kis bibi azonban, erre ő is rájött hamarost:
- A pók olyan halkan beszél, hogy nem halljuk?
2010. augusztus 7., szombat
Egy tökéletes csajos délelőtt
2010. július 30., péntek
VKF XXXVI. Világjáró fazék
Joghurtos-citromos sütemény
Ezt a nagyon egyszerű süteményt sokfelé sütik a mediterrán vidéken. Jelen recept szintén a Cyprus Today-ből származik, melyet az Észak Ciprusi Török Köztársaságban adnak ki. Ezt az államot a világon egyedül Törökország ismeri el, minket azonban ez a tény egy cseppet se korlátozzon fehérhomokú, égszínkékvizű tengerének, ízes gyümölcseinek, megkapó karavánszerájainak élvezetében, hagyjuk magunkat elvarázsolni a helyiek vendégszeretete, a táj és az épített környezet szépsége által, figyeljük szájtátva az épen maradt többezer éves mozaikokat, melyeket egész ókori város vesz körül, többszázéves kolostorokat, templomokat, többévzizedes, bárányfelhőméretű leánderbokrokat, és egészen frissen készült ételeket, halakat, salátákat, süteményeket, török pizzákat (ez utóbbiak után csukjuk is be a szánkat), már amennyiben jó sorsunk erre vezérelne minket.
Hozzávalók
3 tojás
½ bögre porcukor
1 ½ bögre joghurt
50 g olvasztott margarin
1 ½ bögre liszt
1 ½ bögre gríz
1 cs sütőpor
2 cs vaníliás cukor
kókuszreszelék
A sörbethez
1 bögre víz
1 bögre cukor
2 citrom leve és reszelt héja (vagy narancsé)
Keverjük össze a tojásokat a cukorral. Adjuk hozzá az olvasztott margarint, a joghurtot, a lisztet, a grízt, a sütőport és a vaníliás cukrot. Keverjük mindezt el.
Kizsírozott, kilisztezett tepsibe tegyük, mely nem túl nagy, az enyém 35x18 centis jénai tál.
200 fokon, előmelegített sütőben addig süssük, amíg aranybarna színe nem lesz. (30-40 perc).
Amíg a sütemény sül, készítsük el a sörbetet. Egy lábosban sűrű kevergetés mellett főzzük össze a vizet, a cukrot és a reszelt citromhéjat, valamint a citromlevet. Nálunk narancs volt itthon, azzal is jó, bár nem olyan karakteres ízt kapunk. Addig főzzük, amíg valamennyire összesűrűsödik (negyedóra).
Ha a sütemény kisült, vegyük ki a sütőből. Tíz perc pihentetés után vágjuk fel kockára a tepsiben, és öntözzük meg a sörbettel, hogy jól beleigya magát a tésztába.
Ha szeretjük, a tetejét szórjuk meg kókuszreszelékkel.
Az egyetlen étel, amely az én értelmezésemben értelmet ad a gríz létezésének.
Kislányunk nagyon szeret zongorázni.
- Ugye nem kell majd másik hangszeren tanulnom? – kérdezi.
- Én el tudnálak képzelni gitározni is.
- A gitár az olyan lányos lányoknak, mint amilyen én vagyok, nem való.
- Pedig szerintem nagyon jól illene hozzád, ahogy a tábortűznél gitározol és énekelsz.
Ez a kép megtetszhetett neki, de azért a dackorszakból megőrzött jócskán a tarisznyájában egy életmentő első segélynyi adagot.
- Hát legfeljebb rózsaszínű gitár lehet! – ragadta meg a hangszeres zenélés lényegét a nagyonlány.
VKF XXXVI. Világjáró fazék
Tévút – Muhammara
Reménykedtem én már egyéb tévútjaimon is. Amikor barátnőm versenykerékpárját kölcsönkaptam, és életemben először, gyakorlatlanul hajtva egy ilyen csodás példányt, hatalmasat zakóztam vele (ez volt az én Tour de Francom). Hol máshol essen az ember egetrengetően nagyot, arccal az aszfaltra bukva, mint az SZTK előtt? Reménykedtem, hogy talán nem tűnt fel senkinek…kár volt, mert bizony hogy feltűnt. Egyre több cipőorrot láttam magam körül gyülekezni a földön. Tudtam, hogy kutyabajom, azért nem pattantam fel, mert azon elmélkedtem, hogyan is karikázhatnék el feltűnés nélkül (akkoriban nyugodtan indulhattam volna a Világ Legszégyenlősebb Embere vetélkedőn). A nőttön növekvő jószándékú tömeg meg azon tanakodott felettem, hogy hogyan is kellene engem megmenteni. Végre valaki fejéből kipattant az isteni szikra, hogy vigyenek be a rendelőintézetbe. „Na azt már nem” – gondoltam magamban, és mintha puskából lőttek volna ki, felpattantam, körülöttem a tömeg tátott szájjal kettévált, mint a Vörös-tenger, én meg, mint aki jól végezte dolgát, elbicigliztem. A továbbiakban maradtam a Csepel camping kerékpáromnál. Mint ahogy inkább maradok a kőrözöttnél…
2 nagy piros kaliforniai paprika
2 ek csípős paprikakrém (Erős Pista)
1 gerezd zúzott fokhagyma
¾ bögre zsemlemorzsa
1 fej (lila)hagyma
¾ bögre darált dió
3 ek citromlé
2 ek gránátalmaszörp
1 ek joghurt
köménymag
1 tk só
¼ bögre olíva olaj
A tálaláshoz
török lapos kenyér (pide), vagy pirítós
A paprikákat sütőben addig sütjük, amíg héjuk barnulni kezd (félóra). A sütőből kivéve letakarjuk alufóliával, vagy egyéb alkalmatossággal negyedórára. Utána már könnyen le tudjuk húzni a héjukat. A paprika húsát felszeleteljük, és botmixer segítségévél pépesítjük.
Csaknem sikerült csődületet okoznom egy rendelőintézet előtt a minap is, amennyiben kisleányomra hallgatok. Anyajegyet ellenőriztetni mentünk egy nagyszerű orvoshoz, akit régebb óta ismerek, mint a férjemet, pedig az már több évtizedes múltra tekint vissza (de erről majd később) – az anyajegyelleőriztetést pedig forrón ajánlom mindenkinek (közszolgálati felhívásunkat olvasták). Mondom leánykámnak még az autóban, hogy kisebbfajta dolgom támadt (amit egyébként a rendelő e célra minden kívánalomnak megfelelő helyiségében gondoltam orvosolni).
- Hát akkor guggolj ide! – mutatott széles mozdulattal a gyönyörű villákkal körülvett temlpom mellé ültetett platánfák tövére.
- Nem. – mondtam én.
- De mért?????