Gyors, olcsó és egészséges - szeretem, ha egy recept ezt a három tulajdonságot egyesíti.
2010. május 27., csütörtök
Off
Ne ezt nevezem tisztességtelen piaci magatartásnak. És mivel nincs fórum, ahol ezt a vadkapitalizmusban orvosolják, a keserűségemet leírtam ide.
Uff
2010. május 25., kedd
Majd a Nagymamám
Magyar gnocchi
Úgy volt, hogy anyósomhoz megyünk Pünkösd Hétfőn ebédelni. A kazán azonban máshogy gondolta, és a háromnapos ünnep első délutánján elromlott. Folyton tölti magát vízzel, le kell belőle engedni olyan 4 óránként. Egy igazi tamagocsi (és nem is merek arra gondolni, hogy mi lesz, ha elhanyagolom nem is annyira virtuális „állatkám” ápolását). Így aztán a rokonlátogatás elmaradt. Igen ám, de Hóvégi Sokadika lévén eléggé kiszámolva vásároltam a hétvégére. Abban a virtuális fémdobozban található volt néhány szem régi krumpli, egy doboz tejföl és füstölt szalonna. Na ebből főzzön valamit majd a sztárszakács.
Szerencsére kéznél volt Nagymamám egyik megbízható receptje. Ő olyan jól tudta kezelni a pénzt, hogy sokszor sóhajtoztunk, bárcsak ő lenne a pénzügyminiszter. Az étel azért is kapóra jött, mert belémszorult egy kis szalonnasütés (erről majd később), a hűtőbe, meg mint említettem egy jó adag füstölt szalonna.
Hozzávalók
1 tojás
25 deka + 5 ek liszt
3 fej vöröshagyma (ebből nálam most kettő lila volt)
4 deci tejföl
pirospaprika
só
egy cső zöldpaprika (elmaradhat
egy paradicsom (elmaradhat)
pirosarany (elmaradhat, és ez utóbbiak bizony el is maradtak)
szalonna vegáknak étolaj
Gombóctésztát készítünk. A krumplit héjastól megfőzzük, melegen megpucoljuk, ha kihűlt, áttörjük. Összekeverjük a liszttel, 1 tk sóval, 1 egész tojással. A liszt mennyisége függ a krumpli minőségétől, a 25 deka irányadó szám.
Közben elkészítjük a mártást: pörköltalapot készítünk. Olajon vagy kisült szalonnazsíron (ez utóbbi esetben a szalonnakockákat tegyük külön kistányérra és a felesleges zsírt öntsük le), megdínszteljük a hagymát, hozzáadjuk az apró kockára vágott paprikát és paradicsomot is. Mielőtt pirulni kezdene, felöntjük
A krumplis lisztes masszából apró, diónyi, töltetlen gombócokat gyúrunk, és lobogva forró vízben kifőzzük őket. Ha feljöttek a víz színére, átfordítjuk, még egy perig főzzük, majd belezúdítjuk a mártásos lábosba. Vagy a szalonnapörcös lábosba, meglocsolgatva egy kis szalonnazsírral. Ez utóbbi esetben a mártással a tányéron találkoznak majd a gombócok.
- Anyu, rendezzük át a kertet! – áll elém nagyszerű ötletével kisfiam.
- Igen? És hogyan? – kérdezem én gyanútlanul.
- Hát úgy, hogy legyen benne 2 bobcat, 1 nagy markoló, aminek elől és hátul is van karmolója, egy villamos, egy busz és egy metró.
- Jól van, ha nyerünk a lottón, akkor átrendezzük a kertet.
- És akkor elmegyünk a metróboltba.
- El.
Mondani sem kell, eljött velem a lottózóba, és lestük a számokat, de sajnos vagy szerencsére nem nyertünk. A lottónyeremény nem lett volna elég, hogy ide a faluszélre kihozassam a metrót.
És a keserédes folytatás. Azon tanakodunk, hogy mennyi lesz vajon a kazán javítása. Ha ezt a szervízt hívom, az nagyon szokott fájni. Pittyempötty nem érti, hogy hogyan lehet ez, hogy olyan sok pénzt kell fizetni egy látszólag felesleges dologért (megjegyzem én sem). Végül megtalálja a megoldást:
- A kazánbácsi biztosan metrót akar építeni a kisfiának!
2010. május 16., vasárnap
Zabpelyhes tallér
Kellett ebben a ritka rusnya időben valami szívmelengető. Ami mindig abszolút biztos siker gyermekeimnél, az a zabpelyhes tallér. Gyermekkoromban nálam is toplistás volt a zabpehely. Mármint a zacskója. Akárhányszor megláttam a gyermekszem-magasságban kihelyezett barna zacskót, amire nagyjából 5 piros és 3 kék vonallal copfos kislány volt rajzolva, rögtön kértem Anyukámat, hogy vegyen nekem. Valószínűleg ez a csodálatos dizájn emelte ki a zabpelyhet a hetvenes évek szürke tengeréből. Mert a zacskóban rejlő ételt aztán semmilyen formában nem voltam hajlandó elfogyasztani. Anyukám mindig megpróbált valamiféle ellenállást kifejteni:
- A múltkor sem etted meg.
- De most megeszem!
- Biztos?
- Biztos!
És mivel nem voltam követelőző gyerek, nem kunyeráltam például csokit soha, Anyukám végül is mindig vett zabpelyhet. Én meg tudtam, hogy most tényleg megeszem. Egészen addig kísért ez az érzés, amíg elém nem tálalták. Akkor viszont rájöttem, hogy mégsem fog ez menni. Hogy Anyukám mit csinált azzal a mintegy
A zabpelyhes tallér tulajdonképpen egyfajta házi müzliszeletnek is felfogható.
Bár ez a blog nem egy újrafőző, mondhatni recooked blog, most kivételt teszek. Stahl Judit receptje annyira bevált, hogy szinte heti rendszerességgel sütjük. Mármint a gyerekeim, én meg figyelem őket. Barátaink is gyakran kérdezik a mikéntjét, hát íme.
Hozzávalók
15 deka zabpehely
10 deka liszt
12 deka barna cukor
10 deka csokoládé
10 deka puha vaj vagy margarin
1 tojás
1 tk szódabikarbóna
fél tk fahéj
csipet só
Egy mélyebb tálban „robotigéppel” összekeveri kisfiam a vajat és a cukrot, majd hozzá keveri a tojást.
Közben kislányom kiméri egy másik tálba a zabpelyhet, a lisztet, a szódabikarbónát, a fahéjat, a sót és beletördeli a csokoládét.
Ezután a két tál tartalmát fakanállal felváltva összekeverik. Vizes kézzel diónyi gombócokat formálnak belőlük, és tisztes távolságra egymástól sütőpapírral kibélelt sütőlemezre helyezik.Majd a tetejét egy csöppet benyomják.
Előmelegített sütőbe tolom, 12 percig sütjük. Ha kész, kiszedjük lapos tányérra, ahogy hül, megdermed.
Ma kissé sok csokinyulat tördeltünk a süteménybe – sőt még 2 apró télapó is belehuppant a masszába – így hát túlságosan szétfolyt az alkotás. Ahogy annak Murphy szerint lennie kell, persze, hogy akkor történik ez, amikor a blogba szerettem volna fotózni.
Kármentésként csináltunk vanília pudingot, rászeleteltünk friss epret, és azokkal a darabokkal, amik morzsákban jöttek ki a tepsiből, megszórtuk a tetejét.
A rádióban szól az AC/DC, kisfiamnak is tetszik a zene. Érzi benne a férfias erőt. Nem ismeri, ezért hát rákérdez:
- Ez a Kaláka Együttes?
Éjszaka a tetőn menyét futkározott. Erről beszélgetünk, és csöppségemnek újra és újra hallania kell, talán szent borzongás fut végig rajta, vagy arról sző képzeletképeket, hogyan ment meg miket majd a félelmetes menyéttől.
- Mi is ment a tetőn éjszaka? – kérdezte.
- A görény felmászott az esőereszen a tetőre és ott szaladgált. – görényeztem le a menyétet. Végül is a rendőrségi kihallgatáson is azért mondatják el annyiszor a mesét, hátha belezavarodik a páciens. Nekem sikerült És ez az információ új volt.
- A bölény? – kérdezte ő felcsillanó szemmel.
Bár erős a tetőnk, de annyira azért mégsem. Az ereszcsatornáról már nem is beszélve.
2010. május 14., péntek
Gombapaprikás - ahogy én szeretem
Gyerekkoromban ki lehetett volna üldözni a világból a gombával. A legelkeserítőbb napot az jelentette, amikor az oviban gombaleves, tejbegríz volt az ebéd. Aztán szépen lassan megváltozott az ízlésem, és megszerettem a gombát. Nem kis szerepet játszott ebben Judit, az őriszentpéteri szállásadónő-barátnőnk, akinek a vendégházába rendszeresen visszajárunk. Elvitt minket gombászni az erdőbe és el is készítette a gombapaprikást, amit azóta szívesen készítek úgy, ahogyan tőle láttam. Magam begyűjteni nem merném, pedig jó lenne megtanulni, mert igencsak gazdaságos módja az élelembeszerzésnek a gyűjtögetés. Azonkívül, mint kisfiamban a vadászgén, bennem a gyüjtögetőgén él és virul az évszázezrek hagyományaként.
Ha nem is ennyire takarékos módját találtam ma az élelmiszer-beszerzésnek, de majdnem. A gombákat meglehetősen akciós áron kínálták ugyanis. Húgommal vásároltam, akinek épp ma van a születésnapja. „Azt főzök neked, ami kérsz”. – ez volt az ajánlatom. Ő egy ideig a Janssen úr megkísértése felé hajlott, aztán mégis átpártolt a holnapra levadászott-begyűjtött gomba mellett. Talán mert távolabb él a hazai ízektől, szülinapi tortának túrógombócot választott. Egy kedves hölgy meghallotta a tejespult melletti tanakodásunkat, és gyorstalpaló tanfolyamon megosztotta velünk a hamis túrógombóc receptjét. Ez úgy szól, hogy olyan tejbegrízt kell főzni, amiben megáll a kanál, vaníliás cukorral ízesíteni és pirított zsemlemorzsába forgatni. A jóindulatú háziasszony nem tudhatta, hogy az ovis menüsor első összetevőjével ugyan már megbarátkoztam, de a másodikkal, a tejbegrízzel sohasem fogok. Engem ezzel az étellel vallatni is lehetne. Így aztán megvártuk, míg látótávolságon kívülre kerül, és gyorsan bedobtuk a kosárba a hagyományos túrógombóc hozzávalóit.
Hozzávalók
½ kiló gomba
1 nagy fej vöröshagyma
olívaolaj
friss vagy szárított kakukkfű
egy csokor petrezselyem
szárított erdei gomba (elmaradhat)
pirospaprika
piros arany
só
2 kanál liszt
Az erdei gombát az előírásnak megfelelően beáztatjuk.
A hagymát apróra vágjuk, olívaolajon megdínszetljük. A megtisztított (hámozott) gombákat vékony szeletekre vágjuk, hozzáadjuk a hagymához. Megsózzuk, hozzáadjuk a zöldfűszereket, a beáztatott erdei gombát, a pirosaranyat. Ha már valamennyi levet eresztett, akkor a piros paprikát is beletesszük. Addig főzzük, amíg a gomba puha nem lesz. Ez körülbelül negyedóra – 20 perc. Ha a levét nagyon elfőné, akkor egy kis vízzel pótoljuk.
Közben összekeverjük a tejfölt a liszttel. Kis vizet is adunk hozzá, és habverővel szép egyenletesre keverjük. A gomba főzőlevéből lassan hozzámeregetünk, majd ha kellően meleg, az egészet belezúdítjuk a gombapörköltbe. Folytonos keverés mellett besűrítjük.
Uborkasalátával, nokedlivel, vagy főtt tésztával tálaljuk.
Tojásmentes.
Rákaptam a mozgásra. Sajnos a tornanatárnő lesérült, ezért elmaradt a tegnapi óra. Én viszont nagyon készültem rá, hogy mozogni fogok, így a vánszorgásos jellegű, közröhej tárgyát csak közönséghiány miatt nem képező futásom (hahaha, inkább ütemes sétafikálásom) után tornáztam egyet itthon. Gyerekeim is mellém telepedtek, majd ők is bemutatták azokat a gyakorlatokat, amiket maguk találtak ki. Kell-e mondani, hogy ők lényegesen több kalóriát égettek el, mint én, és hármunk közül én voltam a végén a legfáradtabb. Kicsi fiamat a gyerekek örökmozgása mellett az a szenvedély is fűti, hogy erősebb legyen, mint az apja. Most új cél is társult a régi mellé. Erősebb akar lenni, mint Misi.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Mért gondolod, hogy Misi az erősebb?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Hát mert ő nagyon erős.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->De lehet, hogy te erősebb vagy nála.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nem, ő sokkal erősebb. Ő akar lenni a világ parancsnoka!
Úgy látszik, ez a trükk nagyon hatásos. Hiába öregszünk jó pár évtizedet, mi felnőttek is elhisszük még mindig, hogy az a legerősebb, aki a legnagyobb hangon követeli magának az első helyet.
2010. május 7., péntek
Lakodalom van a mi utcánkban.....
Ezt manapság leginkább azok mondhatják el, akik valamilyen vendéglátóipari egység , vendéglő, szálloda mellett laknak.
A férjem szülei lagzijukat még a tanyán ülték, a lányos háznál A menyasszony esküvői előkészületei gyorsan lezajlottak, a rossznyelvek szerint félt, hogy el ne szökjön a vőlegény. A vőlegénynek azonban esze ágában sem volt elszökni. Régebben a házasságok szövetét is jobb anyagból szőtték, mint manapság, sokkal tovább is tartottak, mint a mai darabok. A polgári szertartás után az ifjú pár autóba szállt, hogy a fényképészhez hajtasson. Valójában a templomba mentek, de ezt akkoriban nem volt tanácsos elárulni. Így csak az autó másik két utasa volt a szó szoros értelemben tanúja annak, ahogy az Egyház is áldását adta a frigyre.
A násznép ezalatt visszatért a tanyára, hogy kezdetét vehesse a lagzi. Hosszú asztalt terítettek a tisztaszobába a vendégeknek. Az egyik unokatestvér vállalta a birkafőzést üstben az udvaron, a nagy diófák árnyékában, a többi unokatestvér pedig tortát-süteményt hozott. Két közelben lakó zenész húzta a talpalávalót.
Mostanság nem vállalkoznak az emberek a lakodalom házilagos kivitelezésére, inkább a profikra bízzák, ami a méregdrága árak következtében igencsak szűk kereteket szab a meghívható, a párral együtt örülni akaró vendégek sorának. Netán anyagi nehézségeket, évekig tartó hiteltörlesztést hoz magával.
Pedig az Unokatestvér Hadművelet ebben az új évezredben is jó szolgálatot tehet. Kedves kolléganőm fiának esküvője és lakodalma nagyon szép és követendő példát szolgáltat arra, hogy az összefogás és a szeretet elég ahhoz, hogy sok ember részesülhessen maradandó élményben. Számukra olyan természetes ez, kolléganőm talán nem is értette pontosan, mért szeretném, ha minél többen megismerhetnék a nagyszerűen megszervezett és kivitelezett lakodalmat.
Szép, népes család a történet szereplője, a lakodalomba gyerekekkel együtt 140 ember volt hivatalos. A Plébánia közösségi helyiségét kapták kölcsön a jeles alkalomra. A vőfély a vőlegény bátyja volt, ő invitálta a násznépet, irányította az eseményeket. A segítők, akik a vendégeket kínálgatták, italt töltöttek, gondoskodtak a gördülékeny vendéglátásról, az ifjú pár testvéreinek a barátai voltak, 3 lány és 4 fiú.
Amíg a fiatalok is megérkeztek, pogácsával, sós és édes aprósüteményekkel kínálták az egybegyűlteket. Mint látni fogjuk, a feladatokat igazságosan osztották szét a lányos és a fiús ház között, a sós sütemények a vőlegény családjára voltak bízva, ők 5 kg-t rendeltek egy közeli cukrászdában, az édesek pedig a menyasszony családjának édes kötelességei lettek. Ásványvizet, kávét és gyümölcslevet is kínálgattak a szomjazóknak. Ásványvízből 50 liter került az asztalokra, fele-fele szénsavas és szénsavmentes, gyümölcsléből pedig 30 liter. Amikor a fiatal pár megérkezett, fehérborral koccintottak az egészségükre, és a szép jövendőre. Egy elegáns magyar fehérbor tökéletesen teljesíti ezt a küldetést, jelen esettben a töki Nyakas Pincészet borára esett a választás – ha jól értettem már máskor is bevált a recept. Természetesen vörös bor is volt, annak, aki azt szereti. A vőlegény családja kapta ezt a feladatot. Fehérborból 20, vörösből 15 litert vásároltak.
Állófogadás volt, csinos szendvicseket kínáltak (kicsit nagyobbakat, mint a szokásos szendvicsgyárak készítményei, magyar cég termékeiről van szó), fejenként 4 darabot számolva, rendelve. Ebből bizony még meg is maradt, pedig finomak voltak.. Az asztalokat a családtól kölcsönzött damasztterítőkkkel borították, evőeszközt, tányért, poharat egy erre szakosodott partiszervíz cégtől kölcsönöztek. Pénteken hozták el, hétfőn kellett visszavinni, és a legjobb, hogy használtan, tehát mosogatás nélkül lehetett visszacsomagolni a dobozokba. A virágdíszítésről a menyasszony családja gondoskodott. A 3 emeletes Eszterházy tortát a vőlegény keresztanyja sütötte, ezenkívül mindkét család sütött még 3-3 tortát, amiből egy egész megmaradt.
A hangulatról francia sanzonok gondoskodtak, illetve a testvérek által szervezett játékok. Összeállítottak egy kedves projektoros kivetítést az ifjú pár gyerekkorától kezdve mostanáig, amit a vőfély konferált. Árverés is volt, a menyasszony és a vőlegény néhány rá jellemző, gyerekkori tárgyából, melyet szintén kivetítéssel és részletes ismertetéssel tettek kelendőbbé. A cél az volt, hogy az ifjú pár magával vihessen egy kis fagyipénzt a nászútra. Játékos vetélkedőt is szerveztek a fiatalok számára, olyan feladatokkal, mint például a násznép szerves részét képező két élő csecsemő bepelenkázása, egymás szakmáját illető kérdések megválaszolása, illetve szituációs játék, miszerint milyen tanácsokkal látjuk el a gyereket az első iskolai nap alkalmából. További javaslataim: földönfetrengős hiszti lelohasztása; bevásárlás 2 gyerekkel, kismotorral, homokozófelszereléssel; rokongyerek számára ajándék beszerzése a játékboltban (Anyuuuuuu, mért nem veszed meg ezt nekem?????); vérvétel; dugó az autópályán, a Jön a tigris című sláger 500szori meghallgatásával, az indulástól számított 10. percben beinduló ritmusos kérdéssorozattal tűzdelve, miszerint: Mikor érünk már oda? A monotónia megtörését a Pisilni kell, illetve Szomjas vagyok! felkiáltások biztosítják. A sor tetszés szerint bővíthető, kinek-kinek saját élménytára alapján.
Az ünneplés után az összepakolás is gyorsan ment, főként a segítők részvételével.
Ugye milyen egyszerű és természetes? Ráadásul sokan érezhettek örömet és büszkeséget, hogy aktívan közreműködtek abban, hogy ez a nap az egyik legszebb legyen a család életében. Az is lett. Holnap legyenek a Ti vendégeitek!