2010. június 26., szombat

Narancsos muffin, avagy hova tegyük a beszáradt lekvárokat, ha itt a friss?




Ezt most olyan nagyképűen írom, mintha a sok befőznivalóhoz sürgősen szükségem lenne üres üvegekre. Pedig nem tervezek idén különösebben nagy befőzést, már csak arra való tekintettel sem, hogy a téli nyár mit művelt például az eperárakkal. Jófajta sűrű lekvárunk azonban volt itthon, történetesen citrom, ami szépen harmonizált a naranccsal. Meglátásom szerint sok gyümölcs harmonizál szépen a naranccsal, tegyünk az eltüntető ételek sorába beillő muffinunkba olyat, ami éppen van otthon.

Az eső által szobafogságban töltöttük az időt, és a sütit falatozva arról tanakodtunk, hogy melyikünknek ki a kedvenc szereplője az egyik kedvencrajzfilmünkben, a Madagaszkárban. Apukánknak Julien király (hiányos biológiai ismereteim következtében nevezzük makinak), kislányunknak Alex, az oroszlán, nekem a pingvinek. Kisfiunknak pedig az a zsiráf, amelyiknek nem hosszú a feje. Kedves Olvasó, kitaláltad melyik állatra gondolhatott?


Hozzávalók

5 tojás

12 dkg vaj vagy margarin

15 deka cukor

25 deka liszt

1 narancs leve és héja

½ csomag sütőpor

sűrű lekvár


Összekeverjük a vajat és a cukrot, hozzáadjuk egyenként az egész tojásokat, ezzel is alaposan elkeverjük. A masszába reszeljük a narancshéjat, belefacsarjuk a levét. Végül belekeverjük a lisztet és a sütőport.


A muffin-sütő mélyedéseit kibéleljük papírral. Kétharmadukig megtöltjük a tésztamasszával. Egy-egy teáskanálnyi lekvárt teszünk bele, és ezután egyharmadnyi tészta következik.


175 fokon 30 percig sütjük.


Tejfehérjementesen Liga margarinnal.


Nagyon vártuk már a nyári szünetet, lassan teltek az utolsó óvodai napok. Kiscsoportos annyit ért az időből, hogy tegnap, ma holnap és azt a mértékegységet ismeri, hogy nap. Mindent napban mérünk, a hónapot nem tudja értelmezni. Ha azt mondjuk egy hónap, úgy érti egy nap. Vigyázni kell a szavakkal. A visszaszámlálásnál is.

- Már csak 4-et, 3-at, 2-t kell aludni, és utoljára mész oviba.

- UTOLJÁÁÁÁÁRA??????

- A nyári szünet előtt! Ősszel megint mész.

- De télen nem.

- De, télen is mész, és tavasszal is, csak most jön egy hosszú szünet, hogy kipihenhessük magunkat. És képzeld, amikor ősszel újra mész az oviba, akkor már középsős leszel!

- Dehogy is! – hessegeti el egy jóindulatú mosoly kíséretében ezt a képtelenséget a növekvő törpe. (reméljük, hogy olyan lesz végül, mint a szovjet törpe: óriási)

(a megfejtés pedig: a zebra)

2010. június 18., péntek

Töltött karalábé

Igazi júniusi ebéd vagy vacsora. Friss karalábé, a héjából kifeslő zöldborsó és szabadföldi petrezselyem. Igen, mindjárt itt az igazi nyár… Hozzávalók 4 karalábé 40 deka darált hús fél kiló héjas borsó (vagy egy konzerv) 1 fej vöröshagyma egy csokor petrezselyem 2 deci tejföl (elhagyható) 15 deka jellegzetesebb ízű reszelt sajt (elhagyható) olívaolaj 1 bio leveskocka kakukkfű só bors Törpméretű, de törpeerőműnyi energiákkal megáldott apró segítőinket ültessük le az asztalhoz borsót pucolni. Az automata borsópucoló jól fog működni, ha 1. előzőleg már leültünk velük, és együtt pucoltunk meg legalább egy adag borsót. 2. folyamatosan beszélgetünk velük (vagy ha erre nem lenne energiánk, mese cd-t helyezünk a lejátszóba) A karalábékat megpucoljuk, a leveskockával ízestített, lobogva forró vízben puhára főzzük. A borsót is mellé tehetjük főni. Ha kihűltek, kettévágjuk, és belsejüket karalábévájóval kivájjuk. Csak a karalábénak. Ha kerülendő a tejfehérjét, nem szeretnénk tejfölt és sajtot használni, akkor kis kalapot vágjunk (a karalábénak), hogy a sütéskor ne száradjon ki a töltelék. Amíg a karalábé fő, elkészítjük a tölteléket. A vöröshagymát megdínszteljük az olajon, a fokhagymát megfuttatjuk rajta, ha kész. Hozzáadjuk a darált húst, és kifehérítjük. Nagyon jó a darált füstölt hús. Én most sima disznócombot vettem, ezért a tetejére füstölt sajtot szórtam. Hozzáadjuk a borsót, az apróra vágott petrezselymet, a fűszereket. Addig főzzük, amíg a hús megpuhul. A végén a keverékhez adjuk a kivájt karalábédarabokat is. A tölteléket a karalábékba töltjök, ha a tejfehérjementes megoldás mellett döntöttünk, a kalapokat a karlábéfejek tetejére ültetjük. A megmaradt tölteléket egy tűzálló tál aljára tesszük, erre ültetjük a töltött karalábékat. Ha a tejfölös variációt készítjük, akkor a töltelékkel telt karalábékat bevonjuk vele. Sütőbe toljuk, és 175 fokon fél óráig sütjük. A tejfölös karalábéfejeket megszórjuk a reszelt sajttal, és visszatoljuk a már lezárt sütőbe addig, amíg rá nem olvad a tetejére. Rizzsel tálaljuk. Ha a rizst elhagyjuk (vagy csak keveset vételezünk belőle), akár a fogyókúránkba is illeszthetjük az ételt. Gluténmentes. Tejfehérjementesen sajt és tejföl nélkül. Tojásmentes. Kisleányunk köszönhetően a tavaly nyáron elvégzett mandulaműtétnek, az idei tanévben nem is volt beteg. Azonban, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a szünet első napját lázzal, fej- és torokfájással kezdtük. Lemásolta a mintát: akkor beteg, amikor megengedheti magának. A tanév utolsó napjai bizony megerőltetőek voltak, művészeti gálával, zongoraversennyel, sportnappal. Amikor erről beszélgettünk, az olvasni igencsak szerető kislányka megkérdezte: - Hol van az a nagy könyv? Nem válaszoltam rá azt, hogy az Élet Iskolájának Könyvtárában….

2010. június 14., hétfő

Vice-verza spárga








Spárgakrémleves és spárgás omlett



Jajj, ez a spárga nem adja magát. Pedig mindig érdeklődéssel olvasom, hallgatom a rávonatkozó híradásokat. Megtudtam már belőlük, hogy a magyarországi gyönyörű nevű Tengelic környékét mintha az Isten is spárgatermelésre teremtette volna, a világ legjobb minőségű spárgái teremnek itt. Hogy a fehér színű onnan nyeri el a halványságát, hogy vakolókanállal, mint a legpraktikusabb célszerszámmal a homokos talajt elsimítják rajta. Amiből aztán nagyon gyorsan kinő, épp ez is a probléma vele, ahogy leszedik a termést, már lehet is előről kezdeni. Ehhez megfelelő munkaerőt találni pedig igen bajos. Ez is az oka, hogy az egyik legsikeresebb termelő, aki elsősorban német piacra szállít, épp beszántani készül kiöregedett spárgaföldjét és nem tervezi az újretelepítést. Azt is mondják, hogy épp a halványítás miatt Magyarországon kívül mindenütt drágább a fehér, mint zöld. Hogy mi nem a legjobb minőséget kapjuk. Mert hogy a spárga csak frissen jó. Ezt magam is tapasztaltam, a legtöbb esetben kinyílt virágú, kifejezetten rossz-szagú spárgák hervadoznak a boltokban, ezért nem is szoktam túl sűrűn venni. Most azonban sikerült igazán friss példányokra lelnem, hát újra megpróbálkoztam vele. Bár készült már a konyhában egytálétel belőle, igazán a levest szeretném kikísérletezni. Most épp itt tartok a nyúlárnyéklevessel végzett, több évet felölelő experimentációim sorában. Egy kicsit jobban állok, mint az a bizonyos kékspárgás leves.


Talán azért nyúlárnyék, mert ahogy a kis dombocskában kidugja a fejecskéjét, pont úgy néz ki az árnyéka, mint egy nyuszi. Júniusban még találkozhatunk vele.




Elsősorban egy spárgás omlettet szerettem volna készíteni, ehhez túl sok volt azonban a fél kiló spárga, így egy leves is megfőtt mellette szépen.




Hozzávalók a leveshez


egy csomag (1/2) kiló zöld spárga


egy fej vöröshagyma


2 gerezd fokhagyma


olívaolaj



bors


1 kk cukor


2 deci tejföl


2 kockasajt


1 bio zöldségleves kocka (elmaradhat)




Hozzávalók a betéthez


kenyér


fokhagyma



Tojásmentes.




Hozzávalók az omletthez


3 tojás


kb. 10 szál spárga a leveshezvalóból


1 fej vöröshagyma


1 gerezd fokhagyma



olívaolaj


némi erősebb ízű reszelt sajt


ízlés szerint friss zöldfűszer




fél deci tejszín (elhagyható)



Megpucoljuk a spárgát, a fás végét levágjuk. A 12. szálnál már bánjuk, hogy belefogtunk. Ekkor kinek-kinek ízlése szerinti motiváló zenét ajánlok a Kaláka-együttestől az AC/DC-ig. A 24. szálnál már esélyes Ganxta Zoli Bumm a fejbe című opusza is.



Ezután feltesszük főni a spárgát úgy, hogy a fejek lehetőség szerint kilógjanak a vízből, különben ronggyá főnek. Lobogva forró, egy kiskanál cukorral és sóval (esetleg leveskockával) ízesített vízbe tegyük..



Közben egyesítjük a leves és az omlett összetevőit. Konyha vöröshagymái egyesüljetek! Tehát mindkét vöröshagymát megdínszteljük a kellő mennyiségű olívaolajon, majd megfuttatjuk rajta a préselt fokhagymagerezdeket.




A megfőtt spárgákból kiveszünk tetszés szerinti mennyiséget, mondjuk 10-15 szálat. 2-3 centis darabokra vágjuk. A többi sprágát is kihalásszuk a vízből, az olajos hagyma felét viszont a főzővízbe tesszük, a tűzről félrehúzzuk.




Az omletthez a spárgadarabokat a megdínsztelt hagymára tesszük, ami a serpenyőben visszamaradt. A tejszínnel és sóval felvert tojásokat ráöntjük, megsütjük. (én a kevergetős módszert részesítem előnyben). Meghintjük a friss zöldfűszerrel (bazsalikom), és a reszelt sajttal. Megvárjuk, hogy ráolvadjon.




Nagy élvezettel elfogyasztjuk. És erőt merítünk belőle a leves befejezéséhez.




A spárgaszálak fejét levágjuk, félretesszük. A szálakat feldaraboljuk, visszatesszük a (hagymás) főzővízbe, hozzátesszük a kockasajtokat és addig melegítjük, amíg a sajt fel nem olvad. Összeturmixoljuk. Óvatosan hozzákeverünk 2 deci tejfölt, frissen őrölt borssal és ha szükséges további sózással ízesítjük.




Kenyérkockákat egy serpenyőben megpirítunk (közben ne hallgassuk lányunk zongorajátékát, mert akkor kezdhetjük előről a gyakorlatot). Ha kész, fokhagymát préselünk rá és alaposan összekeverjük.




A kenyérkocka, a spárgafejek és a leves a tányérunkban találkoznak majd. Kisfiunk tányérjában csak a kenyérkocka és a kenyérkocka ad majd randevút egymásnak.






A hétvégén rendezték a Művészeti Iskola nagyszabású évvégi gálaműsorát. Leánykánk többféle művészeti ágban is fellépett, kisfiunk néptáncolt. Tévedésből. Neki ugyanis nem kellett volna fellépnie, de tévedésből őt is levittem a főpróbára. Ott derült ki, hogy csak a nagyovisok szerepelnek majd. De Zsófika néni azt mondta, hogy ha már ott van, álljon be, meglátjuk, hogy tudja-e csinálni. Tudta. Így aztán szerepelt a kis Pittyempöttyöm is, legkisebbként a több mint 100 gyerek között. Itthon nagyon megdicsértük őket, hogy milyen büszkék vagyunk rájuk.


- Én ezt Zsófika nénitől tudom – válaszolta a manó, áthárítva a dicsőséget a tanárának.


Utólag is boldog pedagógusnapot kívánunk!

2010. június 11., péntek

Honfoglaló




-->

Mi nem öregszünk, csak a gyerekek nőnek. Örüljünk mindkettőnek, és ez utóbbit ünnepeljük meg kiadósan!
A tavalyi Mirnix-Dirnix-hadművelet annyira jól sikerült, hogy idén is valamilyen keretjátékba szerettük volna foglalni a szülinapi bulit. Mivel a kisiskolás csapat a Honfoglalás koráról tanult az iskolában – valóban – nagy élvezettel, ezért adta is magát a dolog: a Honfoglalást fogjuk újra játszani. Kisleányunkat, miután megérkeztek a vendégek, kiküldtük a kapu elé, ugyan nézze már meg, mi volt az a suhogás szerű hang, csak nem a postás hagyott itt valami küldeményt. Igazunk lett, egy levél volt rátűzve a fakapura, talán nyíllal lőtték oda, és egyenesen Mátyás krónikása írta a gyerekseregnek, jól látszott ez a piros pecséten és a hollón, amit gondos kezek a drapp színű papírra pingáltak. Sajnos elveszett mindaz, amit a krónikás eddig írt – szólt a levél -, de a gyerekek talán segíthetnek. Az útmutatások segítségével játsszák el újra, mi történt eleinkkel, és egy fekete holló a fáról fogja figyelni őket, hogy hírül adhassa majd a krónikásnak magának. Magyar őstörténet reloaded. Kicsit nyakatekert, de a gyerekek rögtön vevők voltak a játékra, már csak azért is, mert a jól elvégzett feladat jutalmául egy-egy térképrészletet ígért a krónikás a csapatoknak, amit összerakva végigmehetnek a honfoglalók útvonalán, és eljuthatnak a kincshez.
Először is csapatokat kellett választani tehát, a két csapat neve lett Hunor és Magor (az nem Magor, MAGYAR!!! – kiáltott egyhangúlag a gyereksereg, hiába, az olvasókönyv nagyobb hatalom, mint a szülő szava). Kis cédulákat húztak a gyerekek, így a Sors döntötte el, ki kivel fog egy csapatban játszani.
Az első játék a Szarvasfogó volt. A fogó kapott egy szarvasagancsot, papírból, a fejére tette és kergetni kezdte a többieket, a vitézeket. Amelyik vitézt elkapta, azzal együtt futott tovább, csalogatták a többieket egyre mélyebbre a vadonba, csakúgy, mint Hunort és Magort (magyar!!!) a Csodaszarvas. Az utoljára maradt vitéz csapata nyerte el a térképrészletet.
Ezután következett Attila és a kardja, amit egyedül ő tudott kihúzni a sziklából, melybe beleszorult (érdekes párhuzam Artúr király Excalibur-jával, ugye?). A kardot ez esetben az ugrálókötél helyettesítette, és a gyerekek párokban próbálták egymást elhúzni. Összesítve az eredményeket, megint csak kialakult, hogy melyik a győztes csapat.
Botondról és az ő nagy dobásáról is megemlékeztünk. Az ovónénik voltak olyan kedvesek és kölcsönadtak nekünk 20 fémdobozt. Ezeket egy kisasztalon egymás tetejére rendeztük, és kislabdával kellett ledobni őket. A földetért példányokat megszámoltuk. Három kör volt és a csapatok összesített eredménye döntötte el, ki lett a győztes. Ez a játék tetszett a gyerekeknek a legjobban. Mivel a hosszú hétvégére kaptuk meg a dobozokat, a szerencsés házigazdák egész hétvégén ezzel játszottak aztán. Sőt, ha épp nem figyeltek egy pillanatra oda, még mi szülők is bevittünk egy-két nagyot csörrenő találatot.
Természetesen a Vérszerződés sem maradhatott ki a játékból. Na nem kell valami horrorisztikus vérengzésre gondolni, májfertőzés kockázatával. Mi csak az ivás részét elevenítettük fel újra. Hosszas fejtörést okozott, hogy mi is legyen a vér, amit megiszunk, anélkül, hogy tömeges rosszullétet ne okoznánk. Végül kialakult a színében-állagában a vérre emlékeztető ital, a feladat pedig éppen ez volt, hogy ki kellett találni az összetételét. Egy szép üveg „kupában” tálaltuk fel a gyerekeknek, mindenki kapott a kis pohárkájába belőle. Koccintottunk, majd a csapatok félrevonulva megtanácskozták, mi lehet a helyes megoldás. Az pedig ez volt: meggybefőtt leve, friss eper, ásványvíz és málnaszörp összeturmivolva. Igen finom lett, az édesszájú anyukáknak is kellett egy kicsit elrejtenem belőle. A gyerekek ügyesek voltak, az egyik csapat hiánytalanul rájött, hogy mit is kevertem az italba.
István király küzdelmeit az Adj király katonát lett volna hivatva ábrázolni, de itt módosítani kellett a szabályokon, mert egyesek olyan vadul rontottak az ellenfélnek, hogy pityergés lett a vége. Így a rohamozást labdadobás helyettesítette,. Ha át tudta dobni a játékos a labdát két katona között, akkor az egyikük kénytelen volt átállni az ellenfélhez.
A mozgalmas csatározások után két nyugalmasabb játék következett. Mintha az időjárás is azt mondta volna, hogy „jól van eddig volt türelmem tartogatni azt a sok vizet, de most már elég legyen”, ekkor hirtelen – bár nem váratlanul leszakadt az ég. Még szerencse, hogy csak ekkor, mert ezt a két játékot a szobában is le lehetett játszani. Egyikük az Okos-totó volt, a témábavágó kérdésekkel de nem túl bonyolult, részint viccbehajló válaszokkal. A másik pedig az Activity debil ezen ünnepi alkalomból megjelentetett kiadása. Csak rajzolni és mutogatni kellett, olyan szavakat, mint ló, nyíl, korona.
A honfoglaló magyarok mindennapi életét három képpel szerettük volna ábrázolni: hogyan szerzik meg az élelmet, és hogyan készítik el. Sajnos a májusi esőzés alaposan közbeszólt, így csak az egyik játék valósulhatott meg: a kishalhorgászat. Az íjászat – van egy íjász kisfiú a csapatban, aki magával hozta a felszerelését is – és a szalonnasütés elmaradt (így viszont jelenleg is lakik másfél kiló szalonna a hűtőben; azt hiszem ezt nem tudom egyeztetni a müzlin alapuló fogyókúrámmal és utóéletével. Bár Norbi egyszer azt mondta, hogy mindennel lehet fogyókúrázni, másfél kiló szalonnára valószínűleg ő sem gondolt.).
A kishalhorgászat során botokra erősített nagy gémkapcsokkal kellett kihalászni a gumilapokból készült, elejükön gémkapoccsal feldíszített halakat, melyeknek hátulján jeleket találtak a kis horgászok.
A játék végén a térkép összes darabját megkapták hát a csapatok, és gyorsan rájöttek arra is, hogy csak együtt értelmezhetőek a két csapat térképrészletei. Az Urál mentétől a Kárpát-medencéig nyíllal jelölte a rajzoló a magyarok útját, de a nyilak és az olyan állomások nevei mellett, mint Levédia, vagy Etelköz, olyan feliratokat is találtak a felfedezők, hogy körtefa, vasszekerek (vö: 20. sz.-i gépjármű), dióliget, 5 m. Be kellett tehát járni a kertet a kincskereső térkép segítségével. Ezt egy vállalkozószellemű, és gumicsizmába-esőkabátba burkolt gyerek vállalta egy felnőtt, az ünnepelt apukája kíséretében. A többiek a szobából irányították őket. Buksi kiszökött? Ugyan, hol van az ettől az özönvízszerű esőtől?
-->
Az ajándékkosarat megtalálták, amiben mindenki számára lapult egy kis csomagocska, azzal a jellel ellátva, amely a kifogott hal pocakjára volt rajzolva.
Szerencsére készültünk a szokásos fasírtgolyó-saláta menüvel, így nem maradt éhes a gyereksereg (azonban az évek múltával láthatóan nő az elfogyasztott mennyiség – hiába, nőnek a gyerekek). A torta ezúttal is lúdláb volt, mégpedig kettő, tekintve a népes vendégsereget és gondolva a szülőkre, akik naná, hogy szívesen ettek belőle.
Ekkorra el is illant a délután, és vele lassanként a gyereksereg is.
Lefekvéskor még megkérdezte a lányunk:
- Végül is melyik csapat nyert?
Az eredményhirdetésről el is felejtkeztünk, de hát nem is ez volt a lényeg. A verseny egyébként döntetlennel, 4:4-gyel végződött.

2010. június 1., kedd

Egész évben november


Ahelyett, hogy mondjuk egész évben Karácsony, vagy egész évben Vakáció lenne. És még az ételt sem tudom úgy lefotózni, ahogyan szeretném. Természetes fényben, lehetőleg napsütésben. Hajjajj, arra még várnunk kell….









Rakott zöldbab bulgurral

A hűtőt mostam ki, így szezon előtt, bár ahogy elnézem, sok minden nem fog megteremni, amit beletehetnék. Áldásos tevékenységem közepette, amely egy napig tartott, mivel a közel 100%-os páratartalom mellett alig száradtak a hűtő tartozékai, kezembe akadt egy kisebb zacskó ceruzabab. Vissza már nem kellett mennie a hidegre. Igaz, idekint sem örülhetett valami nagy melegnek (legalább is egy ideig).


Hozzávalók

egy nagy bögre bulgur
60 deka darált hús, az étel jellegéhez bárány vagy pulyka illik, de ez nem mindig megvalósítható mifelénk, így gyesznyóból származott a husi
½ kiló ceruzabab (sötétzöld egyenes)
1 fej vöröshagyma
6 deci tejföl
3-4 gerezd fokhagyma
2 fej paradicsom (elmaradhat)

oregánó
kakukkfű
friss bazsalikom
olívaolaj

Olívaolajon megpároljuk a kockákra vágott vöröshagymát, átsütjük rajta a darált húst, sózzuk, fűszerezzük.

Lobogva forró sós vízben megfőzzük a zöldbabot. Az egészséges és trendi változatban roppanósra, a finom változatban jó puhára.

Elkészítjük a bulgurt (ld. A bulgursalátánál leírt módon.)

Ha mindezzel készen vagyunk, a tűzálló tál vagy tepsi alját kikenjük olívaolajjal. Én most két jénait használtam, mert a tepsimet elfoglalta egy illatozó langyos almáspite. Az aljára a bulgur kerül, ez azért fontos, mert így nem tud a sütőben kiszáradni. Ráhalmozzuk a zöldbabot, arra az átsült darált húst.

Paradicsomot vékony karikára vágunk, beterítjük vele az ételt. Fokhagymát préselünk a tejfölbe, elkeverjük, és bevonjuk vele a rakott zöldbabot.

175-200 fokon addig sütjük, amíg a tejföl széle barnulni nem kezd. Ekkor a fejünk már zöldülni kezd, annyira jó illatok törnek felénk a sütő fogságából.

Tojásmentes.

Negatívan kezdtem, fejezzem be pozitívan.
Kislányom táncol, táncol, és fellelkesülten azt kiáltja:
- Úgy örülök, hogy élek!
Kisfiam csodálattal nézi a nővérét:
- Én meg annak, hogy van testvérem!