2010. augusztus 27., péntek

Hosszú forró nyár



Bazsalikomos-fokhagymás spagetti

Na ez az, ami idén nem igazán volt. Viszont nekem egy panaszszavam sem lehet, egyrészt a forró hangulatot biztosította egy munkahelyváltás, másrészt az idő kegyes volt hozzánk, egyetlen félnapot leszámítva (amit végignyihogtunk, könnyünk folyt a nevetéstől), pontosan olyan volt a nyaralás alatt, amilyenre szükségünk volt.

A történet szálát jó pár hete ott ejtettem el (ezúton is köszönöm a kitartást Kedves Olvasóimnak), hogy a Naschmarkt-on jártunk, Bécsben. Olyan dús bazsalikomcsokrot sikerült beszerezni, hogy nem csak a korábban taglalt salátába és sajtos pirítósra, hanem a vándortábor második felvonásában, melyet a Magyar Tenger partján töltöttünk, elkészült balatoni „Mi is van az hűtőben?”-jellegű tésztába is jutott.

Abban pedig a következők voltak:

Hozzávalók

2 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
1 nagy csokor bazsalikom
2-3 deci tejföl
1 (bio)leveskocka
Olívaolaj (enélkül ne indulj a Balatonra)
Spagetti (lehetőleg teljeskiőrlésű; és enélkül se)
Füstölt sajt

Feltesszük a vizet főni a tésztának.

Megpucoljuk a fokhagymát, a gerezdeket felszeleteljük, mondjuk 3 mm-es vastagságúra. Nagyon finom lesz szétharapni őket.

Elkészítjük a kockából a levest, úgy hogy körülbelül másfél deci legyen. Vagy kész húslevest használunk.

Olívaolajon megdínszteljük a hagymát, rádobjuk a fokhagymaszeleteket. Addig kevergetjük, amíg meg nem érezzük az illatát (1 perc). Hozzáöntjük a levest, gyakran kevergetve addig főzzük, amíg a hagyma megpuhul, és az elegyünk egy kicsit besűrűsödik.

Óvatosan hozzáadjuk a tejfölt, és a felszeletelt bazsalikomot (biocsalád tépkedje, állítólag a kés rosszat tesz neki). Sózni nem kell, a leves önmagában is sós. Még egy kicsit rotyogtatjuk.

Kész is vagyunk, a kifőtt tésztát beleforgatjuk. A tányéron még megszórhatjuk füstölt sajttal.

Tojásmentes.

Kisfiam tavaly vakondokra vadászott itt a Balaton partján. Idén a pókok kerültek látóterébe. Nem mintha otthon nem tanulmányozhatná ezt az állatot. Először is a valós pókokat vettük sorba. Az olyanokat is, mint a világ legnagyobb pókja. Meg az a pók, amelyik a legnagyobbat tudja csípni. Némi vívódás után (mondtam már, hogy biológiai ismereteim hiányosak? Még szerencse, hogy kéznél van egy nemsokáraállatorvos nagynéni.) a fekete özvegyet neveztem meg a világ legnagyobbat csípő pókjának. Persze még másnap is biztosítanom kellett gyermekeimet, hogy a fekete ŐZ nem nálunk él.
   Aztán következtek a mesebeli pókok. Kicsi fiam felsorolt vagy húszat belőlük. Olyanokat, mint például a gurran pók. Úgy sorolta őket, mintha könyvből olvasná. Kis póktani bevezetőt is mellékelt a póknevek mellé, ami abból állt, hogy megmutatta a lábán, mekkorát tud csípni az adott pókfajta. Közben érdeklődve figyelt a szeme sarkából, hogy vajon helyeselek-e hozzá. Azaz a reakciómból próbálta lemérni, hogy amit mond, az igaz lehet-e vajon. Mert ha igaz, gondolhatta ki okos fejében, akkor……FUSSUNK!!!!!! Így aztán időről időre mondtam neki, hogy ugye azért azt tudja, hogy ezek csak kitalált pókok, éppen ő találja ki őket. Persze-persze, mondta ő. Ha tehette volna, még magukat a pókokat is megkérdezte volna különleges képességeikről. Volt egy kis bibi azonban, erre ő is rájött hamarost:
- A pók olyan halkan beszél, hogy nem halljuk?















2010. augusztus 7., szombat

Egy tökéletes csajos délelőtt

A Tökéletes Csajos Nap után jó dolgomban két Tökéletes Csajos Délelőtt is osztályrészemül jutott. Az elsőn Apukám magához vette a három lányát, és elhajtattunk egy általa már korábban kinézett ruhaboltba. A bolt ruhabeszerzője minden valószínűség szerint egy velem korban-ízlésben-méretben megegyező személy lehet. Mert a próbafülkéből egy jó adag olyan ruhát adtam ki, amelyik mindegyike tökéletesen megfelelt, már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyiket válasszam. Vagyis dehogy kellett. Mire kijötem, a Húgaim már rá is beszélték Apukámat - nem is kellett olyan nagy rábeszélőke - hogy mindegyikre szükségem van. A második Tökéletes Csajos Délelőtt ma esett meg velem. Bécsben a Naschmarkton. Először is jól kibámészkodtuk magunkat az antik és kevésbé antik használt holmik között. Sajnos szembejött velem egy gyönyörű kékköves alpakka nyaklánc. Az a fajta, amiről érzi az ember, hogy ezt nem lehet otthagyni. A Húgom meg le is alkudott az árából. A költségvetésben viszont egyáltalán nem szerepelt ez a kiadás, így ezt egyelőre még nem mertem bevallani. Aztán áttértünk a zöldség-gyümölcs részre. Gyönyörű áru kínálja magát, mindent lehet kapni bioban is, nem lényegesen drágábban, mint a hagyományos termesztésű. És egyúttal arra is rá kellett jönnöm, hogy megtaláltam a Tökéletes Piacot is, itt ugyanis lehet kapni csokorban bazsalikomot és kaprot is. Meg egy csomó halfélét, amikről jobbadán csak olvasni szokott az ember. Aztán mindenféle kecske-és juhsajttal töltött apró paprikákat, padlizsánokat. Fetasajtból tornyot, wasabival bevont mogyorót, diónagyságú olajbogyókat, sosem látott tájföldi gyümölcsöket. És olyan önellentmondást is, mint a datolyába töltött krémsajtba ágyazott bacont - oh bocsánat specket-, dióval. Az arabok asszem ezt nem pont így készítenék el... Teával is megkínáltak az ismerős török teaárusok. A málnamurcihoz pedig pár lépés után visszafordultunk. Málnaőrülteknek kihagyhatatlan ajánlat. Durván málnaízű, enyhén alkoholos ital. Épp annyira, hogy az ember még gondtalanabb legyen, és a körülötte ülő vidám embertömeg jogos részének érezze magát. Németül Sturmnak hívják, nem elhanyagolható orvosi hatása miatt, melyről a nem csak a jó bevételt hozó délelőtt miatt feltűnően jókedvű tulaj hosszasan értekezett. Tulajdonképpen jogosan hívhatnák akár Sturm und Drangnak is, mint a Goethe vezette lobogóhajú, lánglelkű ifjak irodalmi irányzatát. Ha nem rémlik már az érettségi vizsgáról, akkor elárulom, hogy ez Vihar és Előretörés-t jelent. Orvosi nyelvre mindenki fordítsa le magának, mi is ez a gyógyital, a Naschmarkt Lehellete... A Megeszem a Naschmarkt-ot salátát viszont egy különleges, feketébe hajló lila színű paprika ihlette Hozzávalók többféle paprika (fehér, zöld, paradicsom, akár fekete) paradicsom uborka lila- vagy jelen esetben duci újhagyma fejessaláta olívabogyó bazsalikom só olívaolaj balzsamecet A zöldségeket értelemszerűen feldaraboljuk. A salátát csíkokra vágjuk. Egy mély tálban összekeverjök az összes hozzávalót. Tejefehérjementes. Tojásmentes. Gluténmentes. Paradicsomos-sajtos pirítós (bruschetta)


Betértünk egy sajtboltba is, az előttünk állók végtelennek tűnő redeléssorozatának köszönhetően hosszasan tanulmányozhattuk a sajtkülönlegességeket. Inspiráló volt a zöld színű sajt, a bazsalikomos töltelékkel csíkosan lerakott mascarpone, a trüffel-lel készült sajttorták. Amiről csak a második pillanatban esett le, hogy itt most a szarvasgombát jelenti, nem a csokoládés finomságot. A választásunk végül egy szarvasgombás keménysajtra esett, és a Stiltonra. Ez utóbbi mindannyiunknak jobban ízlett.
Hozzávalók kenyér paradicsom fokhagyma olívaolaj bazsalikom stilton sajt tejföl Kenyereket megpirítunk, fokhagymával bedörzsöljük olívaolajjal megkenjük őket. Megszórjuk bazsalikommal, tetejükre paradicsomszeleteket ültetünk, és megkenjük tejfölbe morzsolt stilton sajttal. A másik variáció szerint a pirított kenyeret megkenjük olívaolajjal, ráteszünk paradicsomkarikákat és valamilyen karaktersebb ízű kemény sajtot - mi most a szarvasgombásat - és a sütőben rápirítjuk a kenyérre. Ha ezután valakit a tenyerünkből etetünk cukorkával, mint a galambokat szokás, akkor arra is fényderül, hogy milyen ízű a gasztroblogger keze: bausalikomos, természetesen. Tojásmentes. Bécsi kirándulásunk nem csak hedonista elemeket vonultat fel, nagyon szeretünk múzeumba is járni. Kisleányunk egyből becuppantotta a Sissi-témát, pedig mi különösebben nem beszéltünk neki róla, de ez valahogy itt benne van a levegőben. Tavaly a Schönbrunni Kastélyt néztük meg, Erzsébet királyné gyönyörű parkkal körülvett nyári szálláshelyét. Kiafiunkat akkoriban nagyon izgatta az, hogy mi az, hogy élő, mi az hogy meghalás. Úgy vélte, közelebb kerülhet a problémához, ha alaposan szemügyre veszi a magyar huszáruhába öltöztetett embernagyságú bábokat: - Ezek élnek? Nagy nehezen megmagyaráztuk, hogy nem élnek, de nem is haltak meg, ezek bábok. A következő teremben a biztonsági őrhöz értünk: - Ez bábu? - kérdezte a még mindig mit sem értő cseppember. Még szerencse, hogy nem értették a szavát. Idén a Sisi Múzeumba mentünk a Hofburgba. Itt a császár és a királyné szobái, személyes tárgyai láthatóak. Többek között Ferenc József berendezett hálószobája. Egyszerű ágy, mellette szék. - Ott simizték a fejecskéjét. - állapította meg az együttérző aprónép. A kiállítás különösebben nem kötötte le, neki a Muzsika Háza tetszett, ahol azt mutatják például be, mit hallhat érezhet a kisbaba az anyukája pocakjában. Ezt még tavaly láttuk, de azóta is emlegeti. Kisnagylányunknak viszont felhőtlen boldogságot szereztünk ezzel a látogatással. Főleg, hogy a kiállítás utolsó terme a Shopba nyílik, ahol rögtön az első polcon rafinált marketingesek által éppen kislánymagasságon elhelyezve Sisi-babák láthatóak. Így aztán azonnal sikerült elkölteni a Bécsi Nagynéni által kapott zsebpénzt. Lapzárta után érkezett: Drága Férjem értesült már róla, hogy házasságkötésünk évfordulója alkalnából- ami holnap lesz, és amivel házasságunk nagykorúvá lép elő - egy gyömyörűszép nyaklánccal lepett meg.