2012. február 27., hétfő

Ha böjt, legyen kövér




Risotto Royale - Rizottó vargányával, parmezánnal

Jött jó sok vendég. Nem hozzám személyesen, de hozzám is. A svájci delegáció tagjai pedig svájci estet tartottak. Rendkívül lelkesen jelentkeztem a feladatra, hogy segítek nekik a konyhában tolmácsolni. Lelkesedésem persze, hogy a svájciak miatt is őszinte volt, az egyik szakdolgozatomat a svájci nőirodalomból írtam, érdekel az ország nagyon, de ne vegyék bűnömül, elsősorban a profi konyhának szólt, ahová végre bebocsájtást nyertem. A konyhai személyzet kajánul végignézte, hogy hogyan aprítok fel egy hagymát. Nagyon igyekeztem, gondoltam, legalább egy hármast szeretnék elérni. Szerintem nem kaptam meg az áhított jegyet, mert amikor kész lettem, megkérdezték, hogy az összes hagymát szeretném-e felvágni, mert van ám aprítógép is. Meg még mi minden! Vízszűrő, profi sütő, fűszerfal, sok-sok láng, serpenyő, lábos, és minden acélosan csillog.
A svájci vendég az ország olaszok lakta vidékéről, Ticinoból jött. Talán ez a mediterrános lazaság mondatta vele, hogy ráérünk még elkezdeni a főzést, sőt a nyugalmát akkor sem vesztette el, amikor én izgága kelet-európaiként a vacsora kezdete előtt 20 perccel sokadszorra ajánlottam, hogy fogjunk neki az étel elkészítésének (nekem lett igazam, de a késés nem volt kivárhatatlan). Mert a manyana-életérzést azért eddig nem gondoltam a svájciakra jellemtőnek. Roberto bőkezűen szórta az előírt sáfránymennyiség többszörösét az ételbe. Mikor kérdeztem, hogy nem lesz-e sok, mondta, hogy ó, ugyan, ez lesz a Rizotto Royale. Mi készíthetjük azért egyszerűbben is. Sáfrány helyett kurkumát használva, a szárított gombával is csalhatunk, egyszerűbb fajtát választva és egy kis erdei gombaport beleszórva. Amúgy böjti ételnek egy hétvégén kitűnő választás.

Hozzávalók
10 deka vaj
15-20 deka finomra reszelt parmezán vagy grana padano
1 közepesen finomra vágott hagyma
2 dl száraz fehérbor
400-500 g arborio/vialone/carnalori rizs
5 deka szárított vargánya
1 tasak sáfrány (ízlés szerint)
3 liter tyúkhúsleves (biokockából, zöldségleves kocka is lehet)
A megadott mennyiségek irányadóak, ízlés szerint lehet változtatni rajtuk.

A vargányákat hideg vízbe áztatjuk, majd 1-2 óra múlva kivesszük a vízből és felszeleteljük. A visszamaradt vizet felhasználhatjuk a húsleves alaplé kiegészítéseként (akkor annyival kevesebb alaplé kell.

Egy magasfalú, széles lábosban kevés vajat olvasztunk, a hagymát világosbarnára pirítjuk rajta.

A rizst hozzáadjuk és kevergetjük, amíg oda nem kezd kapni az edény aljához.


Hozzáadjuk a gombát és a sáfrányt. Ekkor felöntjük a borral és addig kevergetjük, amíg a rizs teljesen elválik az edény aljától. Hozzáöntjük a gomba levét és a húslevest is.

Ez utóbbiakat lehet kisebb adagokban is hozzáöntögetni. Kisebb adagokban hozzákeverjük a vaj többi részét és a sajtot is.

Addig kevergetjük, míg a rizs beissza a folyadékot és megpuhul. Egy kissé „folyékony“ maradhat.

Sózni nem kell, a húsleves és a sajt eleve sós.

A tányéron még megszórhatjuk sajttal.

A svájci est keretében egy speciális svájci főtt kolbásszal ettük, aminek az ízesítésében szegfűszeg is volt, de a pontos receptúrát nem lehet tudni, mert ez mionde hentes féltve őrzött titka.. Remekül illettek egymáshoz.


Tojásmentes.
Gluténmentes.

Utazni jó. ismeretlen vidékekre barangolni, új emberekkel megismerkedni izgalmas. Sokan hódolnak ennek a szenvedélynek, ha tehetik…
- Amikor sétáltunk, velünk jött a kiskutya és nektek hoztuk ajándékba! – mondta a leleményes szomszéd kisfiú, amikor megkérdeztem, hogy ez az aranyos, magát border collinak álcázó spániel keverékebecske, aki épp a mi kertünkben segít nekünk ásni, az ő kutyájuk-e vajon. Mert eddig még nem láttuk. Hm. Hát szóval ez elveszett kutya. A szomszédapuka is megerősítette a tényállást. Sétáltak a falu fölötti hegyen és ez a kutya levakarhatatlanul jött velük. Jól ápolt, csinos. Lehet, hogy kirándulók hagyták el? Boszorkányos ráérzéssel épp azt az állatorvosi rendelőt hívtam elsőnek, amelyik vasárnap délután nyitva volt a „közelben”. A kutyus, mint aki erre a sétakocsikázásra készült, készségesen beugrott az autóba. Kislányom fogta, simogatta a hátsó ülésen, amíg az orvoshoz nem értünk. Többször átfutott az agyamon, hogy az ebédről maradt kacsacombbőrt és némi husit talán mégsem az autózás előtt kellett volna odaadni neki. No, mi gyakorlatlanok vagyunk kutya-ügyekben. De nem lett semmi baj. Kisleányom mondta is, hogy ennek a gyönyörű tavaszi napnak nem is lehetett volna szebb befejezése. Pedig akkor ,még nem is tudtuk, mi a történet vége. Az állatorvosi rendelőben is kedvesen fogadtak, csak hát csip, az bizony nem volt a kuttyban. Így elővettem a másik ötletem, felhívtam a falusi állatorvost, aki egyébként messze lakik, és vasárnap nem rendel, hogy leírás alapján ráismer-e. Az ő tippje az volt, hogy ez Rumli lesz a Berkenye utcából. Így már csak a térképen nem létező Berkenye utcát kellett megkeresni – második nekifutásra meg is lett -, egy kerítés nélküli házhoz a vaksötétben odaosonni, reménykedve, hogy nem ugrik egy vérkutya a nyakunkba (az összes többi háznak volt kerítése-kapuja, de nem volt csengője), a háziak legnagyobb rémületére bekopogtatni az ablakon, és a kerti ásásra használt öltözetben (egy kis piros sapkával dobva a jelenségen) egy valószerűtlen mesét előadni az elveszett Rumliról. Szerencsére a leírás alapján itt is ráismertek a többszörösen visszaeső renitensre, és kiderült, két házzal lejjebb lakik. Azt nem mondom, hogy kutya és gazdája egymás nyakába borult a viszontlátás örömére, a háziak valószínűleg többször átélték ezt, a kutyus pedig úgy tett, mintha a jutalomüdülésről túl korán ért volna haza. Mi azért büszkék voltunk magunkra, hogy a beszélni nem tudó, csiptelen eb otthonát megleltük. A nagyot álmodó Rumli kutya újra otthon van. Igaz, nem sokáig….

Epilógus: a benzintankot ábrázoló csekklámpa már az állatorvos felé vezető úton kigyulladt, de azt gondoltam, hogy kutyával-gyerekkel nem tankolok, és többszörösen kipróbáltam, hogy ilyenkor még egy oda-vissza-oda út benne van a tankban. A berkenye utca utáni hajkurászást nem vettem bele a tervembe, így egy kicsit izgultam, amikor a ma reggel a másik gyermekemmel a hátsóülésen a dugóban araszoltunk. Jelentem, a benzinkutat sikeresen elértük.


…..















2012. február 24., péntek

Morzsás túrós pite





- Anyu, te szeretnél bennszülött lenni?

- Nem.

- Mért nem?

- Hát mert a bennszülötteknek nincs túl sok esélyük az életben.

- Mert megeszik őket a vadállatok?

Ennek a túrós pitének sincs túl sok esélye az életben(maradásra), mert pillanatok alatt megeszik a vadállatok.


Hozzávalók


A talpazathoz

12 deka cukor

15 deka vaj

4 tojássárgája

25 deka liszt

1 tk. sütőpor


A túrós töltelékhez

75 deka túró (most egy kilót vettem, mert akció volt)

3-4 ek. tejföl

4-5 ek. Porcukor

1 citrom reszelt héja

2 cs. vaníliás cukor

Némi mazsola a rajongóknak


A morzsához

fél csésze barna cukor
1 csésze rétesliszt
4 evőkanál hideg vaj vagy margarin


A tésztához összekeverjük a vajat és a cukrot, majd egyesével belekeverjük a tojássárgákat. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet.


Gyúródeszkán kicsit nagyobbra nyújtjuk, mint a tepsi, mert így lesz egy kis pereme is.


A tésztát a kilisztezett-kivajazott tepsibe helyezzük.


Rátesszük a hozzávalókból kikevert tölteléket. Ha könnyebbre szeretnénk, akkor a tejföl egy részét vagy egészét kicserélhetjük a habbá vert tojásfehérjékkel is.


A morzsa összetevőit is összekeverjük. Mivel hideg a vaj, és kevés is, nem lesz belőle krém, csak morzsa. Ha mégis úgy látnánk, hogy kezd összeállni masszává, akkor hagyjuk abba a keverést. A morzsát rászórjuk a túróra (épp, mint a morzsás cseresznyés piténél).


175 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a széle aranybarnává kezd válni (50-60 perc).


Melegen-langyosan-hidegen is isteni. Napokig eláll (ha-ha).








- Eltakarítom a havat a kocsibeállóról. – szól a férjem

- De a kertből ne! – kiált aggódva a kisfiam.

Nos, ezt megtette a tavasz, vagy a magát tavasznak álcázó szélfuvallat. Ezeknél a globalizált frontoknál sohase lehessen azt tudni…..













2012. február 19., vasárnap

Jansson megkísértése




Az étel a svéd karácsonyi asztal éke, de amúgy egész évben
fogyasztják. A finnek is ismerik. Gyors és egyszerű, és a hamvazó szerdával
beköszöntő nagyböjtben éppen megfelelő választás lehet. A mi családunk asztalán
is gyakran előfordul évek óta (vö: hóvégi sokadika). Ha halszagú rokonságot
szeretnénk magunknak (vö: nokia, finnlandia, fiskars), akkor elő a
kamrapolcokon akár évekig is elszendergő sprotnival!
Az étel nevének eredetéről megoszlanak a vélemények, az
egyik szerint Gunnar Stigmark rendező édesanyja adta fel egy társasági
eseményen ezt az ételt és fia 1929-es filmjének címét neki.

Hozzávalók
Szűk egy kiló krumpli
2 fej vöröshagyma
1 doboz sprotni
Margarin
Egy csokor petrezselyem
2 deci
főzőtejszín

bors

A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk.

A hagymát karikákra vágjuk, margarinon megdinszteljük.
Elzárjuk alatta a hőt, hozzákeverjük a krumplihasábokat, sózzuk, borsozzuk.

Egy jénait kivajazunk, beletesszük a hagymás krumpli felét.
Rátesszük a sprotnikat. A magam részéről a farkukat eltávolítom.

Rátesszük a krumpli másik felét. Egyenletesen meglocsoljuk a
főzőtejszínnel. Megszórjuk zsemlemorzsával. Rácsipkedünk még egy kis margarint.

175 fokon 1 órán át sütjük, villával ellenőrizzük, hogy a
krumpli átsült-e Eddig még nem volt példa az ellenkezőjére). Gyönyörű
aranybarna lesz a színe.

Tálaláskor meghintjük apróra vágott petrezselyemmel
(elhagyható).

Jansson úr általában inkább a téli időszakban kísért nálunk.
Akkor, amikor kisfiam szavaival élve síkHideg tud lenni az ember (=fázik).

Tojásmentes.

A farsang az oviban is, suliban is megesett, így hát gyermekeim teljes
számban felsorakozhattak a jelmezes mulatságon. Az első általam varrt jelmezt,
a Csipkerózsikát leánykám nem tudta felvenni, mert beteg lett a jeles napon.
Pedig ez a szerep nagyon sokat jelentett neki, a kedvenc hercegnője és meséje
volt Csipkerózsika. Annyira, hogy amikor az Őrségben egy műemlék jellegű házban
nyaraltunk, ami telis-tele volt szebbnél szebb holmikkal, hatalmas örömmel
fedeztük fel, hogy a tulipános ládák, csuprok, sütőlapátok között rokka és orsó
is van. Kisleánykám a vacsora után odatipegett hozzá, az ujját odaérintette a
rokka orsójához, majd kijelentette, hogy álmos, és bevonult az ágyába. Két perce
belül már aludt is, így ajándékozva meg szüleit egy csillagfényes beszélgetős-borozgatós
estével.*
A gyermekaltatásra különben az se rossz módszer, ha
kihasználjuk a 100 centi alatti közelünkben élő emberpéldány dackorszakát –
nevezetesen, hogy mindennek az ellenkezőjét akarja csinálni – és így szólunk
hozzá:
- Cicuskám, most ne menj be a szobádba, nehogy befeküdj az
ágyadba és el ne merj aludni! – a siker majdnem olyan gyors, mint az orsó
esetében (még ha nem is ugyanarról az emberpalántáról van szó).

* A jelmezt sikerült végül rendeltetésszerűen felhasználni.









2012. február 12., vasárnap

Multifunkci narancslekváros linzer



Kedves barátainktól egyenesen Athénból kaptunk egy üveg narancslekvárt azzal a kéréssel, hogy valamilyen ételhez használjam fel. És bár szorgalmas pontgyűjtésünk következtében szert tettünk egy kiváló kenyérpirítóra és a narancslekvár különösen jól tud esni egy bögre tejeskávéval egy hűvös-jeges téli reggelen, eleget tettem a kérésnek. Kisfiammal „szalmák” voltunk péntek délután, a család többi tagjának farsangi jelenése volt, kinek nyúl, kinek konferanszié szerepkörben. Így hát mi kettesben kedvenc szenvedélyeinknek hódoltunk: sütöttünk egy jó kis sütit, és ha arra érdemes szám következett a rádióban (úgy mint Tankcsapda, Guns ’n’ Roses és társai), akkor a hangerőt meglehetős feltekerve léggitároztunk egy jót.
A sütemény többcélú felhasználása lehetséges: először is sokáig eláll és bőséges adag lesz belőle, így alkalmas arra, hogy uzsonna(kiegészítő) legyen az adalékanyagokkal teletömött kekszek helyett. Ugyanezen tulajdonságai miatt arra is jó, hogyha olyan farsangi buliba megyünk, ahol nem ügyelnek szigorúan a HAPPCI eu-s előírásokra, és szabad vinni házisüteményt, akkor előre elkészítve egy csinos dobozba éppen ezt a süteményt rendezzük. Ha pedig szerelmünknek szeretnénk kedveskedni Bálint-nap alkalmából, akkor csakis szívalakúra szaggassuk a tésztát és sütés előtt szórjuk meg durvára darált-tört dióbéllel.

Hozzávalók
40 deka liszt
fél cs. sütőpor
20 deka cukor
35 deka vaj vagy margarin
3 tojás sárgája
fél citrom leve
1-2 evőkanál tejföl

A hozzávalókat összegyúrjuk a robotgép dagasztókarjának segítségével a következő sorrendben: margarin, cukor, tojássárgáják, citromlé, liszt, sütőpor és a végén a tejföl. Ha úgy látnánk, hogy egy kanál tejföltől még nem gyúrható eléggé, akkor tegyünk bele még egyet (és még egyet).

Erősen liszetzett deszkára borítjuk a süteményt, kézzel is átgyúrjuk, majd 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk. Tetszőleges formákkal kiszúrjuk a tésztát. Arra figyeljünk, hogy ha több mintával dolgozunk, a mintákat párosan szúrjuk ki. Különben a nyúl és a medve, a harang és a violinkulcs, valamint a hintaló és a kisrigó fognak csűrdöngölőst járni egymással a farsangi buliban.

A süteményeket sütőpapírral kibélelt sütőlapokra helyezzük egymástól némi távolságra, mert a sütőpor miatt a formák sülés közben megdagadnak (3 sütőlap fog megtelni).

Amíg rokkerpalántánk a Tappancsmeséket nézi, a linzereket 175 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.

Még melegen tányérra szedjük őket. Ilyenkor még puhák, a kihűlés közben keményednek meg. Ha kihűltek, megkenjük lekvárral és összeragasztjuk őket. Vaníliás porcukorral meghinthetjük a tetejüket.

Csak másnap lesznek jók, amikor a tészta már magába szívta a lekvárt.
Kicsit „szorongva” vártam a farsangot, mert idén újra jelmezt varrtam. Szerencsére nem minden évben kell új darabbal előrukkolnom (vagyis dehogyis nem, csak nem minden évben ugyanannak a gyermekemnek), mert annyira beleszeretnek a jelmezekbe, hogy 2 év szokott lenni a lejárati idejük. Amiért szorongtam, az az volt, hogy eddig abban az évben, amikor megvarrtam kislányom számára a jelmezt, kivétel nélkül beteg lett, és a vörösre sírt szemek csak akkor váltak mosolygósra, amikor kiderült, hogy a gyógyulás után Nyuszi barátait, rokonait és üzletfeleit meginvitáljuk egy kedves jelmezbálba, a Nyúlodúba (ezzel indítva jelmezkészítési lavinát a mit sem sejtő rokonok, barátok és üzletfelek számára). Szerencsére idén a (lámpa)lázas farsangvárás elmaradt és Nyúl teljes pompájában vonulhatott fel a farsangi mulatságon. A jelmezpróbán a sminkelést is kipróbáltuk, sőt a diszkóra már sikerült szakszerűen eltávolítani a nyúlbajszokat is.
Pedig ebből fakadhat ám gond. Hajjajj. Történt ugyanis, még az ántivilágban, hogy a Húgommal szépen kifestettük magunkat otthon, rúzs és szemceruza segítségével, a motívumokra már nem nagyon emlékszem, szerintem felnőtt nőnek akartuk magunkat látni. Az unokatestvérünk is velünk játszott és megtetszett neki az ötlet. Csak hát a részleteket nem figyelte meg alaposan, és ebből lett a baj. Mert amikor jó 20 perc múlva előkerült a fürdőszoba mélyéről, a bajusz mellett gyönyörű virág- és nonfiguratív motívumok borították a művészi érzékkel meglehetősen megáldott kislány arcát. Akárcsak a maori őslakosok tetoválásai. A kutya azonban mindig a részletekben (vagy az apróbetűs részben) van elásva. Ő ugyanis nem szemceruzával dolgozott. Hanem fekete filccel. A két anyuka napjának további része azzal telt, hogy megpróbálják leszedni a kisleány arcáról a díszítést. Mivel ez ugye nem mostanában esett meg, természetesen nem olyan filctollról volt szó, amit el lehet szopogatni, vagy a ruhából ki lehet mosni. Dehogy is. Ebben még volt anyag. Így aztán szintén az egykori körülményekből adódóan, nevezetesen, hogy akkoriban még nem képezte autó a legtöbb magyar család tulajdonát (igaz, svájci frankos hitelük se volt hozzá), kénytelenek voltak érdeklődő tekintetek kereszttüzében megtenni a kétórás Dél-Pest - Észak-Buda távolságot. (Hogy másnap az iskolában mi történt, azt már jótékony balladai homály fedi).