Dicsőségfal

Interjú készült Anyullal a Mit főzzünk ma? portálon.

Vászon és terítő

Karinthy egyszer vendéglőbe ment egy gazdag ismerősével. A sokfogásos vacsora után a gazdagember lazán a főpincér kezébe ejtett egy bankót és azt mondta:

-          Ezt osszák el.

A folyamatosan pénzgondokkal küzdő, de folyton viccelődő Karinthy pedig egy jelentéktelen összegű érmét csúsztatott a főúrnak:

- Ezt pedig szorozzák meg. *

Valami ilyesmi gondolat vezetett arra, hogy egy új sorozatot nyissak a blogban. Ha már utazni, wellnessezni, jacuzziban pezsgőzni nincs pénzünk kedvünk, attól még utazhatunk a képzeletünkben és filmek segítségével. Ha pedig valamilyen hozzáillő ételt választunk a mozis estére, akkor még teljesebb lehet az illúzió.

Cinema Paradiso

Kedvenc filmem. Ezért vele kezdem el ezt a sorozatot. Tornatore mozija a mozi mozija. Salvatore, Toto olyan kisfiú, mint az enyém, elvarázsolja a mozi. Más dimenzióba kerül, ha filmet nézhet. Szicíliában, a II. világháború után pedig tényleg szükség van a varázslatra. A háborúban elesett apa hiánya, a szegénység, a küzdelembe belefáradt anya – nem egy vágyott gyerekkor szereplői. A filmből mégsem a szomorúság sugárzik. Totó, amikor teheti, belopózik a moziba, végignézi a plébános háta mögött a filmeket, amikor az kicenzúrázza a belőlük a nemkívánatos jeleneteket (= meztelen vállak, csókok és ki tudja még milyen tűrhetetlenségek), beoson a vetítőszobába is, ahol Alfredo, a mozigépész barátja lesz, mondhatni fia, és kifigyeli a gépészszakmai rejtelmeit. Ott van az előadásokon, mint a falu összes lakosa, akik együtt sírnak, együtt nevetnek a szereplőkkel. Olyan közösségi élmény a filmezés, mint az ősközösségben a tűz körülülése. Totónak a film lesz az élete, a mozi leégése és Alfredo sebesülése után mozigépészként pénzkeresővé válik. A történet hátterében az európai film nagyszerű alkotásai jelennek meg a filmvásznon.

  A film másik időszála a mában játszódik, Salvatore híres filmrendező Rómában, aki 30 éve nem járt otthon. Üzenetet kap azonban Alfredo haláláról, és a temetésre Szicíliába utazik, ahol találkozik egykori élete szereplőivel. Alfredo búcsúajándékát Rómában nyitja ki. Ehhez a részhez az érzékenyebb nézők készítsék be papír-zsebkendőiket.

   A háromórás rendezői változatban a mozis szál mellett fontos szerepet kap a szerelmi szál is. Szicíliában Totó találkozik egykori és egyetlen igaz szerelmével, és megtudja, hogyan, hová tűnt el megmagyarázhatatlanul 30 évvel ezelőtt a lány.

   Egy letűnt világ meséjét látjuk, és azon kaphatjuk magunkat, hogy szebbnek tűnik, mint a mi kevésbé küzdelmes, de jóval üresebb életünk. Mert hol is vannak a tábortüzek mostanában? A laptopok nem melegítenek eléggé és pár poszt vajon okoz-e olyan közös élményt, ami a folytatást meghatározza?

Paradicsomos-juhsajtos pizzácskák

Bár triviális választás, mégsem tudtam ellenállni. A receptet egyébként az osztrák Kronen Zeitung vasárnapi mellékletében találtam (aminél színvonalasabb színes mellékletet nem sokat ismerek – már ezért megérni megtanulni németül), aminek azért örülök, mert szeretem az izgalmas párosításokat (osztrák-olasz-magyar hogy jön ez össze?)

Hozzávalók

A tésztához

35-40 deka liszt

2 deci langyos víz

1 cs. Szárazélesztő

1 tk cukor

1 tk só

3 ek étolaj

A feltéthez

Arany és piros mini paradicsomok

Juhsajt

2 gerezd fokhagyma

1 ek olívaolaj

Zöldfűszerek szárítva vagy frissen

A hozzávalókból kenyértésztát készítünk: a langyos vízhez hozzákeverjük a szárazélesztőt és a cukrot, majd az olajat. Végül belekeverjük a lisztet és a sót és a mixer dagasztókarjával addig gyúrjuk, amíg el nem válik az edény falától. Akkor jó halmazállapotú, ha egységes gömböt alkot.

Félretesszük és meleg helyen kb. 40 perc alatt a kétszeresére dagasztjuk.

Közben kettévágjuk a paradicsomokat és felkockázzuk a juhsajtot.

Egy tepsit kiolajozunk. A megkelt tészta felét kerekre kihúzkodjuk a tepsiben, az olajon, esetleg megfordítjuk, hogy mindkét oldala olajos legyen, úgy könnyebb nyújtani.

Elrendezzük a tetején a paradicsomokat, meglocsoljuk óvatosan az olívaolajjal, eloszlatjuk rajta a zúzott fokhagymagerezdeket és a zöldfűszereket, enyhén megsózzuk.

Előremelegített sütőben 175 fokon 20 perc alatt készre sütjük. Ha többen is esszük, előételnek, vagy nassolásnak, akkor szeletekre vágjuk, és egy nagy tálon csinosan elrendezzük.

Tojásmentes.

Gyermekeimmel vasárnap néztük meg a filmet*, de még kedd reggel is azt mondogatta a kisfiam:

-          Totó, Totó.

-          Igen, nekem is folyton az eszemben jár ez a film. És tudod Kristóf, hogy miért? Azért mert a szívünkig ért.- mondta a kislányom.

Ilyen a katarzis.

* A történetet Kosztolányi Dezsőné Karinthyról írt könyvében olvastam

** Itthoni filmklubot rendezek nekik, időről időre megnézünk olyan filmeket, amiket már megértenek, és amik nélkül nem lehet...

Körtepite

Nehéz dolog a szülői mesterség. Azzal még csak megbékél az ember, hogy háromszor kell hazamennie, hogy egyszer megérkezzen. Mert, hogy különórára hozni, onnan vinni gyermekünket, gyereknek öröm, szülőnek kötelesség, mégpedig olyan, ami a gyermekek létszámának és életkorának megfelelően exponenciálisan növekszik. Valóságos kis logisztikai szoftver kattog a szülők fejében, hogy ki, mikor hol legyen. Még az olyan feladatoknak is gördülékenyen kell teljesülniük, hogy kisleányunk időben érkezzen a különbalettre, ne túl korán, hogy kiderüljön, hogy egyáltalán megrendezik-e, és ne is túl későn, valamint édesanyja is odaérjen még a heti betevő tornájára. Semmi az egész, időzítés kérdése, csak jól kell belőni azt az 5 percet. Persze, hogy ilyenkor, indulás után jön egy telefonhívás, amelyet félkézzel rendezne le a logisztikus, ha ez nem ütközne a kresz előírásaiba. Azért hát leánykája veszi fel a kagylót. Amit ezután hall a bolygó hollandi, na az azonban már a rutinosabbjának adrenalinszintjét is nagyságrendekkel növeli meg:

-          A Beni és a Kristóf? Ma délután? Az iskolaudvaron? Úristen!  – ilyenkor tűnnek a másodpercek óráknak – Bogyót ettek???

Paff. Már megint az az érzés…amikor a csontokat kiszedik az ember lábából, és lassított filmnek tűnik minden mozdulata.

   Kiderült, hogy Beni a zsebeiből kipakolt otthon az ebédlőasztalra pár magot és mondta, hogy ő ilyen bokrot akar ültetni, mert ennek a bogyója nagyon finom. Végül is ősz van, a bogyónak a szezonja. A mi „tettesünk” leszállításra került az iskolaudvarra, ahol szembesítve lett a bokorral, amiről tárgyi bizonyítékként levelet és magot szedtünk. A google sok mindent szemmel tart, így a sombokrokat is. Mert azt ettek a fiúk, somot. Én eddig a somot nem ismertem túlzottan, azt a tényt leszámítva, hogy a dédnagymamámat Som Gizellának hívták kislánykorában.

   Kisfiam hüppögve zárta az izgalmas estét.

-          Megijedtél? – esett meg rajta a szívem, lehiggadva a haraggal vegyes ijedtség után (mert ugye, ha nem kismilliószor…”de a Dénes azt mondta, hogy ehető”…..jájjjj, a kútbaugrós részt nagy önfegyelemmel ugrottam).

-          Nem, csak nagyon félek, hogy holnap leesik a gesztenyém! – borult rám zokogva. Mert hogy menetközben a tanítónénit is felhívtam, hogy ő tudja-e, milyen bogyós bokrok vannak az iskolaudvaron, aki megígérte, hogy másnap ő is beszél a gyerekekkel a bogyóevés veszélyeiről. A gesztenyeleesés az erre a célra rajzolt fáról pedig a létező legnagyobb büntetés, ami elsős kisgyermeket érhet. Nagyobb veszedelem, mint ismeretlen bogyók elfogyasztása.

És akkor nézzünk egy igazi őszi sütit, amiben nincsenek bogyók!

Hozzávalók

25 deka vaj

20 deka cukor

egy csipet só

4 tojás

1,2 dl tej

30 deka liszt

3 tk. sütőpor

2 ek. kakaópor

10 deka darált mogyoró vagy dió vagy mandula

A tetejére

1 kg érett körte

Fél citrom leve

Barack- és/vagy szilvalekvár

2 evőkanál durvára tört pisztácia

Először a körtét készítjük el, szeletekre vágjuk, magházát kivágjuk, és a citromlével megöntözzük, hogy ne barnuljon meg.

Egy nagy tepsit kivajazunk.

A vajat összekeverjük a cukorral, hozzákeverjük egyesével a tojásokat, majd a sót, a kakaót, a darált diót, a tejet. Fakanállal hozzákeverjük a lisztet és a sütőport.

A tepsibe simítjuk a masszát. A körteszeleteket egymás mellé ráfektetjük.

Előmelegített (175 fok) sütőben 40 percig sütjük. Rákenjük a lekvárt, megszórjuk a pisztáciával, és még 5-10 percre visszatoljuk a sütőbe.

Nem tudtam dönteni a lekvárok között, ezért mind a kettővel megkentem. Az eredeti receptben baracklekvár szerepel, a család a szilvalekvárt ítélte jobbnak.

 Őszre esik a tojás világnapja is (minden év októberének második péntekje), erről a reggeli rádióműsorból értesülünk.

-          Biztos ma találták fel a tojást! – találja ki az okot fiacskám. De vajon ki? A tyúk?

Epilógus: kisfiam gesztenyéje nem esett le. Csak általánosságban beszélgettek a bogyóevés veszedelmeiről.

A receptet az Officina Nova Édességek című könyvében olvastam.