2013. március 29., péntek

Húsvéti kalács helyett - Gyümölcskenyér




-        Anyu, én ám tudom, hogy nincs Nyuszi! – ezzel fogad a kisfiam az iskolában. Nyilván kiokosították egymást az elsősökből összeverődött Nagy Húsvéti Nyúlleleplező Tanács tagjai.
-        ÓÓÓ, nincs Nyuszi??? És akkor ki fogja nekünk az ajándékokat hozni??? – kérdezem én és gondolatban hozzáteszem, talán a Mikulás bevállalja a húsvéti fuvart is, szánon mégiscsak egyszerűbb lenne ebben a tavaszi zimankóban.
-        Én tudom, hogy ki hozza az ajándékot, Ti: Apu és Anyu!
Hm. Régóta tipródom már ezen a dolgon, hogy lelepleződjünk-e a gyerekek előtt. Nagylányom hallani sem akart róla soha, hogy a varázslatos lények nem léteznek. Hiába hagytam szerteszét számtalan jelét a valóságnak. Ő nem akarta tudomásul venni. És egy ideje pedig nem akar belerondítani a játékunkba, már csak kisöccse kedvéért sem. Aki meglehetősen racionális lény, és nem is okozna neki megrázkódtatást az igazság, mint ahogyan nekem sem okozott annak idején. Azért én megpróbálom megingatni az újdonsült hitében, hogy tényleg olyan erős-e vajon:
-        Szóval szerinted nincs Nyúl?
-        Hát nem is tudom, még gondolkodom rajta – mondja némiképp fellélegezve, hátha mégis igaz a mese.
Idáig rendületlenül hitt benne, két hete mindennap elmondja, hogy titkos naplót kér a Nyúltól. Lakattal, akihez kulcs van. Nem ám számkód, vagy más trükk. A titkos naplót elirigyelte a nővérétől, aki már évek óta vezeti.
-        És milyen titkot fogsz írni abba a naplóba?
-         Hát például azt, hogy Szilárdnak még egy testvére fog születni! – vágja rá rögtön a nagy rafinátor, aki szépen belesétált a csapdámba.
Ezt a titkot már én is lelepleztem magamban, de ezt nem árulom el. Annak pedig nagyon örülök, hogy naplót kér, mert ahhoz ugye írni kell, gyakorolni a frissen megszerzett tudást.
Biztosan Anyúl vezette a lépteimet, mert az első boltban, ahova betértem, meg is találtam az igazi titkos naplót, rendes lakattal, kulccsal és a sok hellokitty és barbihercegnő között volt egy példány egy bájos kiskutyával az elején, ami még kisfiúk számára is vállalható.
De mégis csak kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen titkokat fog bele írni?

Gyümölcskenyér

Szerettem volna valami egyszerűbbet, gyorsabbat sütni, mint a húsvéti kalács, ami aszalt gyümölcsökkel töltve ínycsiklandóan kelleti magát a nagyszerű pékségünk üvegpolcain. Kóstolót is kaptunk belőle, kitűnő darab, egyetlen baja, hogy nem az én pénztárcámnak szól. Tehát valami egyszerű, de nagyszerűt kerestem, tekintve, hogy piárosan szólva tavaszi tisztító böjtöt tartok, de hát mit szépítsük, egyszerűen nevezhetjük fogyókúrának is. És hát a nyálcsorgató csábító részeken szerettem volna gyorsan túllendülni, mert a családomat nem kárhoztathatom arra, hogy ők se egyenek. És megint csak jobb az őszinteség, ne kerteljünk: a gyümölcskenyér annyira jól sikerült, hogy elvéreztem rajta. *


Hozzávalók
15 deka vaj vagy margarin
15 deka cukor
4 tojás
20 deka liszt
2 tk sütőpor
1 késhegynyi só
1 (bio) citrom reszelt héja
Egy jó marék aszalt gyümölcs, magvak, csokoládé, ami éppen akad otthon. Nálunk most volt aszalt barack, szilva, cukrozott narancshéj, dió, mandula és egy kis csoki még mikulásról – csak hogy tényleg keveredjenek az ünnepek


Felkockázzuk az aszalt gyümölcsöket, a magvakat és a csokoládét.

A vajat összekeverjük a cukorral, egyesével hozzáadjuk a tojássárgájákat. Belekeverjük a masszába a sót és a citromhéjat.

Felverjük kemény habnak a tojásfehérjét.

A tojássárgájás masszába gyors mozdulatokkal belekeverjük a lisztet és a sütőport.

Majd a tojásfehérje-hab egyharmadával fakanál segítségével fellazítjuk, óvatosan, hogy össze ne törjön, és hozzákeverjük a tojásfehérje többi részét is. A végén hozzáadjuk az aszalt gyümölcsöket, magvakat.

175 fokon 30-35 percig sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz

+1 TIPP: az aszalt gyümölcsöket, magvakat forgassuk bele lisztbe. Így az rátapad az oldalukra és a tésztában szépen egyenletesen osztódnak el, nem süllyednek le az aljára.


-        Gondolkodtam a Nyúl-dolgon – kezdi a társalgást másnap gyermekem. De nem tudom, hogy van-e, inkább nem hiszem.
-        Tudod, az úgy van, hogy annak létezik a Nyúl, aki hisz benne.
És persze ma is terítékre került a Nyúl, no nem a szó szoros értelmében, az én konyhámba nyúl nem jöhet alapanyagként:
-         Szerintem nincs Nyúl. Ti hozzátok az ajándékot.
-        Igazad van. – súgtam a fülébe, mert az úgy jó, ha az igazság ki van mondva.
És hogy a kislányommal mi lesz? Egy témába vágó írásom hamarosan megjelenik egy könyvben. Arra gondoltam, hogy a kezébe fogom adni.

* A megingás csak időleges és csak ennek süteménynek szól.



2013. március 17., vasárnap

Az ország tortája - Szabolcsi almás máktorta



- Na, féltetek? – kérdezem aggódva gyerekeimet, amikor hazaérek a pékségből. Sohasem hagytam még őket egyedül, pedig már elég nagyok.
- Dehogy is! – mondja a lányom. – De te féltél! – lát a vesémbe. És igaza is van, körülbelül 140-nel tekert a szívem, amíg haza nem értem a mintegy 17 perces távollét után. 
- Igen, mert én vagyok a kecskemama és féltem a kis kecskegidáimat! – védekezem. Ez érthető érvelésnek tűnik.

Pedig már nagyok és ezt észre kell(ene) venni. Már nevetség tárgya lesz az a trükk, amikor az általam barkácsolt-varrt tűzoltó oltócsővel próbálom elüldözni az este lefekvés után előmerészkedett, igaz, nem látható pókot – AZONOSÍTOM A PÓKOT, HATÁSTALANÍTOM A  PÓKOT! – felkiáltással, a locsolót a világ minden égtája felé nagy mozdulatokkal lengetve. Hát ez már kellemetlen, hogy Anyu ilyen dedósnak néz, hogy ezt beveszem! És különben is a tűzoltó, ó, az már olyan cikiiiii ! Pedig nagy becsben volt nálunk minden, aminek kicsit is köze van a tűzoltókhoz – még az ovónőknél is közbenjártunk, hogy tűzoltó lehessen a gyerek jele, bevállalva, hogy mindent átvarrok, átfestek, amire rá kell hogy kerüljön a jel, sőt akkor már egy másik leendő vadászpilótának mindent repülősre és egy geralddurrel-jelöltnek pedig mindent baglyosra -  de hát a tűzoltó lejárt l(j)e(l)mez, és már csak a kis ovisok témája ugyebár. (És én meg nem kérdezek vissza, hogy vajon a nagyfiúk mért félnek nem látható pókoktól).
Nehéz eltalálni, hogy mit is engedjen már meg az ember, mert amikor én voltam gyerek, akkor a közvélekedés szerint is „más világ volt” – volt benne sok minden rossz és sok minden jó, de az vitathatatlan, hogy sokkal biztonságosabb volt. Máshogy éltünk, máshogy viszonyultunk a veszélyhez és most nincs előttem iránymutató, hogy mi is lenne a helyes. Paramama vagyok.
És nehéz azt is tudomásul venni, hogy a gyerekeim megnőnek és már nem kicsik többé. Pedig jól lesz, mielőtt én magam is vállalhatatlanná válok a társak előtt.



Szabolcsi almás máktorta

Igen, ez az. Mák, alma kitűnő párosítás, és így együtt nagyon magyar – keserédes. A magyarok különleges vonzódásában a mák iránt nem mindenki osztozik, van ahol egyenesen tilos mákot termeszteni vagy forgalmazni.
Azért is tetszik ez a torta, mert hozzávalói minden háztartásban megtalálhatóak, sem különleges beszerzőkörűt, vagy felszerelés, sem professzionális szaktudás nem kell az elkészítéséhez. Némi türelem viszont igen. Ha két részre bontjuk az elkészítését – amit a hivatalos leírás maga is ajánl – és első nap megsütjük a tésztát, második nap a töltelékeket és összeállítjuk a tortát, akkor egyszerre nem kell túlzottan sok időt tölteni vele.

A receptet, az eredetit, tehát a magyar cukrászok honlapján találtam meg. Szerencsére érthető nyelvezeten íródott, bár az a kifejezés, hogy „18 darab doboslap vastagságú tortalapot sütünk”, csak bennfentesek számára érthető. De azért itt van fogódzó, nem annyira elvont, mint a 21 kártyajáték című könyv, aminek leírásai hathatósan akadályozták meg, hogy az ördög bibliájának szakavatott forgatójává váljak, bármennyire szerettem volna is.
A recept tehát úgy kezdődött, hogy süssek 18 lapot a mákos masszából….hát akarom én ezt? Kisüzememben csak egy kapcsos tortaformám van – ez az egyetlen gyenge pontja a házilagos kivitelezésnek (meggyőződésem, hogy ravaszok ezek a cukrászok, olyan országtortákat találnak ki, hogy az ember inkább elzarándokoljon a cukrászdákba értük, de ez a mostani, ez tulajdonképpen kivétel).
Én tehát a praktikum oltárán feláldoztam a tortaformát, kerek helyett négyszögletes lett. Mivel a sütőkhöz szoktak adni 3 nagy tepsit is, arra gondoltam, hogy ezekben szépen egyszerre megsütöm a tésztát és azokat elfelezve éppen 6 lapot fogok kapni. Mert egy tortához éppen 6 lapra van szükség.
A recepten egy kicsit egyszerűsítettem, és a házi cukrászat arányaihoz igazítottam (az 1,6 kg tojásfehérjét, 1 kg kristálycukrot például túlzásnak ítéltem a házilagos kivitelezéshez).

Hozzávalók

Tészta
30 dkg tojásfehérje (kb. 6 tojásból)
20 dkg cukor
12 dkg mák
4 dkg édes morzsa
1 közepes alma lereszelve

Almatöltelék
3 dkg vaj
4 alma
2 ek. cukor
½ citrom leve

Krém
4 tojássárgája
8 deci tej
20 dkg cukor
6 ek. liszt
2 cs. vaníliás cukor
4 deci tejszín

A díszítéshez
darált mák
héjas almaszeletek párolva

A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzákeverjük a többi összetevőt is: a mákot, a reszelt almát és az édes morzsát.
A tepsikbe helyezett sütőpapírokon egyenletesen elosztjuk, és 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.

Az almatöltelékhez az almát lereszeljük és kevés vajon a citromlével és a cukorral ízesítve egy lábosban pár perc alatt puhára pároljuk.

A krémhez mixerrel összekeverjük a tojássárgájákat a liszttel. Habverővel folyton kevergetve lassan hozzákeverjük a tejet, a cukrot és a vaníliáscukrot. Lassú tűzön, acél lábosban, folytonos kevergetés mellett besűrítjük.
Ha kihűlt, hozzákeverjük az időközben habbá vert tejszínt.

Az összeállítás hoz kell 6 mákos tésztalap, 2 réteg almatöltelék, 3 réteg krém. A következő sorrendben történik:
mákos tésztalap,
krém,
mákos tésztalap,
almatöltelék
mákos tésztalap
krém,
mákos tésztalap
almatöltelék
mákos tésztalap
krém
mákos tésztalap.

A krémből kenjünk a torta oldalára és a tetejére is. A tetejét és az oldalát megszórjuk darált mákkal, a torta tetején csinosan elrendezzük a párolt almaszeleteket.








Azért a teljesen naggyá váláshoz még van növekednivaló. Nagyobbik, élénkdús fantáziával megáldott gyermekemet meg kellett nyugtatnom a minap, hogy ufók nem léteznek, a szobáját pedig messze elkerülik, és aludjon nyugodtan. Barátnőjével ugyanis arról beszélgettek este, hogy milyen lesz majd a jövőben az ember, le is rajzolták. A saját rajza pedig meglehetősen ijesztőre és élethűre sikerült. (Mint egy gnóm ufóbaba).

2013. március 15., péntek

Vászon és terítő - Céklaleves


Utazás a Csendes-óceán körül Michael Palinnal

Poljuska polje – Céklaleves





Michael Palinra évekkel ezelőtt a könyvtárban figyeltem fel. A mi gondos könyvtárosaik gyakran cserélgetve érdekes könyveket tesznek a polcok végére a címlapjukkal kifelé, hogy az olvasók ráharapjanak. A szép narancssárga-homokszínű borítójú könyvön pedig ez állt: Szahara. Márpedig én mindent „megeszek”, ami afrikai, talán a Kittenberger Kálmán könyvek okozta katarzis ez még ma is. Otthon kiderült, hogy a könyvvel egy nagy kaland – már-már azt írtam, nagy utazás, ha nem lenne annyira kézenfekvő – vette kezdetét. Michael Palin, a Monty Python társulat tagja, Szahara című könyvében arról a nagy útról tudósít, amit a BBC készített vele végig a Szaharán át, rendkívül izgalmas helyszíneken. És bizony az is kiderült, hogy ez a BBC-sorozat maga is egy sorozat tagja. Michael Palin végigutazta a Himaláját, Európát, a keleti hosszúság 30. fokát az Északi-sarktól a Déliig, sőt beutazta a világot 80 nap és 20 év alatt is. Az utazásokról tévéfilmsorozat készül, és Michael Palin  remek humorral megírt könyveket is kiad. Imádom, ahogy szóba elegyedik az útja során mindenkivel, aki szembe jön, ahogy kommentálja a történéseket, az abszurd humorát. Úgy nagyszerű, hogy teljesen hétköznapi és természetes. Az utazásokat fantasztikusan jól szervezik meg, szinte észrevétlen, ahogy pont akkor érünk Borneóra, amikor a maláj turisztikai miniszter tesz látogatást a hagyományos hosszú házban, a Fülöp-szigetekre, amikor Zambuangán épp szépségkirálynőt választanak, Palinnel a zsűriben, Új-Zélandra, amikor a főiskolai beavatási szertartás van. Nem a nyilvánvaló látnivalókat mutatják meg, hanem a vidék hétköznapi arcát. 
 A családomat legutóbb az 1997-ben forgatott Utazás a Csendes-óceán körül c. sorozatra izzítottam be. A cél, a sorozat angol nevében van elrejtve: Full Circle with Michael Palin, azaz körbe szeretnék utazni a Csendes-óceán partvidékét egy év alatt, az óra járásával ellentétes irányban. Remek kiindulópontot választottak, az Egyesült Államok és Oroszország határán, a Bering-szorosban található Diomede-szigeteket, Az egyik sziget partjáról átlátni a másikra, pedig köztük „terül el” a dátumválasztó vonal is. Az első rész tehát Alaszkában és Oroszországban forgott, 1997-ben, nem sokkal a rendszerváltás után. Olyan városokban készültek a felvételek, mint Vlagyivosztok, vagy Magadan, ahova azelőtt pár évvel külföldi a lábát sem tehette be. Az oroszok nem csak hogy megengedték a BBC stábjának, hogy a gyönyörű és elhagyatott, vulkánokkal tarkított természetvédelmi körzetekben forgasson, egy túlélővel ellátogasson az egykori Gulágra, hanem az orosz jófejséget bizonyítandó, Palin együtt énekelhette a Poljuska polje című dalt a Csendes-óceáni flotta zene- és énekkarával is. A Poljuska polje a magyar fülnek is ismerősen cseng, Vár ránk a síkság kezdettel a november 7-i ünnepségek elmaradhatatlan műsorszáma volt. A dallam rögtön bekúszott gyermekeim fülébe is, hiába, tudtak ezek a szovjet szerzők. A költemény egy komszomol katonáról című, 1934-es musical, vagyis miket is beszélek, kórusmű méltán többször és sokak által újrafeldolgozott darabját mi is meghallgattuk a youtube-on és ha már ott jártunk, akkor más szovjet/orosz kórusműveket is, élükön a Kalinka majá-val. Hova el nem repíti az embert egy csendes-óceániai sorozat (engem egyenesen a nyolcvanas években volt gyerekkoromba).

Tekintettel az oroszországi kezdésre, főzzünk egy

Céklalevest

Hozzávalók
2 liter húslé (Kész vagy kockából. Ha nagyobb adag húslevest főzök, akkor műanyag dobozokban le szoktam a levéből fagyasztani, másodlagos felhasználás végett)
2 fej cékla
Babérlevél
3 ek. tejföl
Kapor és citromlé (opcionális)

A céklát megmossuk és almareszelőn lereszeljük.

A húslében, melyet babérlevéllel ízesítünk – ha szeretjük, akkor citromlével és kaporral is -, majd puhára főzzük. Egy tálban a tejfölhöz meregetünk egy kicsit a forró levesből, jól elkeverjük, majd az egészet visszaöntjük a levesesfazékba (hogy a tejföl ne ugorjon össze).

Sokmagvas kenyérrel tálaltam.
(Jól tettem, történelmi pillanat lett: kisfiam életében először hajlandó volt beleharapni a barnakenyérbe és ízlett neki!)

Tojásmentes.
Gluténmentes.

A sorozat többi része is hasonló izgalmakat rejteget, például Kínában a Jangcén csodálatos s
sziklaképződmények és többszázezres „kisvárosok” mellett hajózunk, miközben elmesélik, hogy 14-15 év múlva ez már mind víz alatt lesz, mert addigra a kínaiak megépítik a 600 km hosszú Három-Szurdok-vízerőművet (vö: Magyarország maximális kelet-nyugati szélessége 526 km). És milyen szerencse, hogy nemcsak térben, hanem időben is utazunk, katt-katt az interneten, és rögtön meg is tudjuk a gát történetének legújabb epizódjait. Jártunk Japánban, a Fülöp-szigeteken, Borneón, Új-Zélandon….épp az utazás legdélebbi pontjánál tartunk, nagyon várjuk a folytatást. *


A Poljuska poljét heteken át zengték gyermekeim. Íme a film idevágó része, 2:40-től csendül fel a dal maga.
 

** Figyelem, aki maga szeretné megnézni, mi a sorozat vége, most görgessen tovább. 
Az én szemem sajnos túl gyors volt és internetes kutakodásaim során akaratlanul is értesültem róla, hogy a teljes csendes-óceániai kör végül nem teljesült, a köd miatt 2 km híján nem tudtak visszatérni a kiindulási szigetre. Igazi abszurd befejezés!