Olivával töltött olajbogyók

Vendégszerepel nálunk egy kiskutya. A gazdái nyaralni mentek, mi vigyázunk rá. Sokáig sírt, amikor itt hagyták, de aztán lassan megnyugodott és elfogadta, hogy most mi leszünk a családja. Kutyaszokás szerint felállította a rangsort, leosztotta a szerepeket. Én vagyok a főnök, általában követ, mint az árnyék. Épp, mint a gyerekeim kisebb korukban, megvárja, amíg a mosogatótól-konyhapulttól elfordulok, és megpróbálja kitalálni, merre fogok menni. Pont előttem topog, közben hátra-hátra néz, hogy ugye most jófelé megyünk. Aztán villámgyorsan irányt változtat, ha én is. A kisfiam a nagy játszó- azaz alomtárs, mivel pont olyan gyorsan és fáradhatatlanul szaladgál, mint ő. Nem unják meg egymás társaságát, és hasonló az érdeklődési körük is. Kisfiam örömmel fedezte fel a közös foci során, hogy „Süti jól cselez”. A metakommunikációját is érteni véli. A teraszon ebéd közben Süti fejecskéjét a tömpe lábikáira ejtve ejtőzik. Kicsi duracell-kutya gyorsan fürge, de gyorsan is lejár, ilyenkor pihenni kell. Kisfiam kommentálja a déli pihegés okát:

- Most kipiheni magát, mert ebéd után szaladgálni szeretne. Én majd szaladgálok vele! – ajánlja is fel rögtön a segítséget, ájtatos hangon. Jól tudja, hogy ebéd után, ha nem is aludni kell, de szeretjük a nyugalmasabb tevékenységeket. De hát mindent a vendégért, ugyebár…

És mi tagadás, vannak olyan ötletei is, aminek csak egyikük örül: hinta, csúszda. Az ölelő karokból azonban gyorsan elillan a pehelykönnyű ebecske. Azért kalandparkról nem volt szó!

És még egy nagyszerű ötlet:

- Én tudom, hogy a Sütit hogy lehet vadkiskutyává csinálni hamar! – ajjajj, ez nem jól hangzik. Szerencsére csak fülsimogatásról van szó, amitől rázza a fejét a kutyuska. Érző szívű kisfiam inkább mégiscsak focizik vele, ő Buffon, Süti pedig Sevcsenkó.

Olívabogyóval töltött húsgolyók

Jajj, hogy velem mi történt! Kinyitottam a postafiókomat és egy levél várt a Vidék ízétől, hogy bemutatnák a blogomat, döntsem el, melyik számban. A júliusira esett a választásom. Arra gondoltam, hogy nyáron az embereknek jobban van kedvük, idejük főzni, a strandon újságot venni. 3 receptről volt szó, kigondoltam, hogy strandmenüt készítek (és becsempészek egy negyediket is): olívával töltött bárányhúsgolyókat, paradicsomos, oregánós bulgurral töltött paprikát, kakukkfüves sonkás batyukat és mandulás meggytortácskát. Olyan ételeket választottam, amik minimális hűtést igényelnek, és akár kézzel is elfogyaszthatók. Kicsit mediterrános, kiegyensúlyozottan tartalmaz tápanyagokat és feldobhatjuk vele a különben a nyár szerves részét képező de esetleg már unalmas lángos-sült hal-hamburger menüt.

   Kölcsönkértem barátaimtól szép terítőket, piknikkosarat, kitakarítottam, elkészítettem az ételeket és gyermekeimmel felsorakozva vártuk az újságírót és a fotóst. Készült vagy 300 kép, a menüről – épp leszakadt az ég, hát nem erre a hangulatra gondoltam piknikezés címszó alatt - , a gyerekekről, rólam (amióta az eszemet tudom, utáltam, ha fotóznak, na jó kicsit fejlődtem, már nem bőgöm el magam ilyenkor, mint régen). Csinos, mutatós lett az egész cikk, aminek „kefelevonatát” megkaptam ellenőrzés végett. A fotókat és a az írást megtalálhatjátok a Vidék íze júliusi számában, ami a jövő héten jelenik meg.

A recept végtelenül egyszerű.

Hozzávalók

60 deka darált bárányhús (pulyka is lehet)

1 szelet kenyér beáztatva, kinyomkodva

1 kis fej apróra vágott fokhagyma

1 zúzott fokhagymagerezd

1 tk só

Friss bazsalikom levél összeaprítva

1 tojás (elmaradhat)

Zöld olajbogyó (lehetőleg magozva)

A hozzávalókat összedolgozzuk. Diónyi – az olajbogyó mérete meghatározó – gombócokat készítünk, a közepére olajbogyót ültetünk. A húsgolyókat sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektetjük, egy kicsit meghintjük a tetejét étolajjal.

175 fokon 30-40 perc alatt készre sütjük.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes. (tojás nélkül)

A férjemnek is tetszik az ebecske, bár alapvetően hadilábon áll a háziállatokkal. Jól emlékszünk azonban érzelmeinek evolúciójára, aminek jó pár éve egy másik kutyácskával együtt töltött napok alatt lehettünk tanúi. Jó, rendben, de csak az előszobában lehet, rendben, de csak a parkettán maradhat (ennél a fázisnál arra mentem haza, hogy a kanapén együtt ülnek, és míg életem párja vizsgákra készül, a tananyagban való elmélyülést a kutya simogatásával segíti elő, aki mellette fekszik), na jó, de az ágyba nem jöhet fel, na jó, de a párnánkig nem jöhet el. Még szerencse, hogy az a vendégeskedés itt ért véget…

   Hát szóval a Kemény Férfiak nem érzékenyülnek el egy ebecskétől, pláne nem nevezik Sütinek. A Kiskutya megszólítás azonban az együtt töltött napok után már nem elég személyes. Így aztán a Sütinél egy fokkal keményebb csengésű nevet választott neki: Süni.

 

Vászon és terítő - Citromos habcsókpite (Lemon Meringue Pie)

Karinthy egyszer vendéglőbe ment egy gazdag ismerősével. A sokfogásos vacsora után a gazdagember lazán a főpincér kezébe ejtett egy bankót és azt mondta:

-          Ezt osszák el.

A folyamatosan pénzgondokkal küzdő, de folyton viccelődő Karinthy pedig egy jelentéktelen összegű érmét csúsztatott a főúrnak:

- Ezt pedig szorozzák meg.

Valami ilyesmi gondolat vezetett arra, hogy egy új sorozatot nyissak a blogban. Ha már utazni, wellnessezni, jacuzziban pezsgőzni nincs pénzünk kedvünk, attól még utazhatunk a képzeletünkben és filmek segítségével. Ha pedig valamilyen hozzáillő ételt választunk a mozis estére, akkor még teljesebb lehet az illúzió.

Vászon és terítő

Mildred Pierce

 Ha egy film úgy kezdődik, hogy süteményt sütnek benne, az csak jó lehet. Ha ez a film ráadásul minisorozat, még jobb. Imádom a süteményeket és szeretem a minisorozatokat. Ezek ugyanis nem nyúlnak a végtelenségbe, a történet kerek egész tud maradni. Nem kell szembenéznünk a hosszasabb sorozatok alapvető hibáival: A) az eredeti sztori már tulajdonképpen feledésbe merül, sosem lesz megoldása, B) minden megesik mindenkivel, egyre vadabb verziókban, hogy a nézők ingerküszöbét újra átvigyék. A pár részes sorozat ráadásul elég részletes ahhoz, hogy sokféle aspektusát megismerjük a történetnek. Kedvelem hát ezt a műfajt, és azt sem bánom, hogy az egyes részeket kitűnő érzékkel és éles ollóval természetesen ott bontják részekre, ahol a lehető legizgalmasabb, hogy az meber alig tudja kivárni a folytatást.

A Mildred Pierce, az HBO minisorozatának alapjául egy családregény szolgált, ami nem meglepő módon a címszereplő életén keresztül mutatja be a 30-as évek Amerikáját. Itt rögtön muszáj megjegyezni, hogy nagyszerű a zene, a kosztümök és a látvány, valóban illúziókeltőek.

Mildred (Kate Winlet – Emmy- és Golden Globe-díjat kapott ezért az alakításáért) háziasszony – a nők sorsán keresztül nagyszerűen be lehet mutatni egy táradalom színét, fonákját -, olyan háziasszony, aki épp a gazdasági válság idején válik el. Életösztöne és veleszületett intelligenciája révén kiverekszi magát a fenyegető éhezés rémképe elől. Anyatigris mivolta is segíti ebben, hiszen gyermekeinek nem kenyeret, hanem kalácsot akar a szájukba adni. Sőt nemcsak kalácsot, hanem citromos, almás, tökös pitét ad nem csak lányai, hanem emberek ezreinek a szájába, révén hogy olyan vállalkozásba kezd, amihez a legjobban ért: éttermet és piteboltot nyit, amit két másik vendéglő megnyitásával tetéz.

Mildred a szabad lehetőségek hazájában él, ahol nem számít, hogy nő, sikeres üzletasszony, tárgyalófél. De a nők egyenlő jogainak itt mintha vége is szakadna, magánéletében nem ő az irányító. Akaratlan bábként hagyja, hogy férjei semmibe vegyék, lánya terrorizálja, sőt még pofon is üsse. A filmszereplők kapcsolatainak dinamikája végig leköti a nézőt. Mildred ahogy egyre sikeresebb az üzleti életben, úgy épül le egyre jobban a családi élete, mígnem majdnem tragédiába fullad kapcsolata nagyobbik lányával, a csodálatosan éneklő koloratúrszopránnal, Védával. És a baj persze nem jár egyedül: a magánéleti zűrzavar mellett nem jut kellő figyelem az üzletre sem, ami meg is bosszulja magát. A történet végén - feltehetjük a kérdést: körutazáson vett-e részt Mildred ahol a végállomáson leszállva a vonatról, azt konstatálhatja az ember, hogy éppen innen indult, vagy a „sajnáljuk, lépj vissza a kiinduló mezőre!”-üzenet egy megerősödött játékost szólít újra csatába.

A filmet, mely James M. Cain regényét hűen követi – még a párbeszédek is azonosak benne – számos egyéb jelöléssel és díjjal is jutalmazták.

Citromos habcsókpite
- Oh My, a lemon pie!

 

Ahogy megláttam a citromos pitét a film nyitójelenetében, rögtön tudtam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom.

A receptet egy arizonai gasztroblogger, BackCountryBelle oldalán találtam, aki nagymamájától egy levélben kapta meg. Együtt akarták megsütni, de erre nem került sor, ezért a nagymama tollat ragadott, hogy az unokája mindenképp megkapja azt a receptet, amit negyven éven át használt. Bloggerünk nagynénje a nagymama temetésének előestéjén összegyűjtötte családja hölgytagjait a házában és együtt megsütötték a nagymama híres süteményeit, hogy így is emlékezzenek rá.

Hozzávalók

A tésztához

1 1/2 bögre liszt

12,5 deka vaj

1 tk cukor

1 kk só

6-8 ek hideg víz

A citromos töltelékhez

1 ½ bögre cukor

6 ek. étkezési keményítő

2 bögre hideg víz

5 tojás sárgája

2 és fél citrom reszelt héja és leve

2 ek. vaj

A habhoz

5 tojás fehérje

5 ek kristálycukor

1/8 tk borkősav

A tésztához összekeverjük a liszttel a cukrot és a sót. Hozzáadjuk a kockákra vágott hideg vajat, és a mixer dagasztóspiráljával keverünk rajta párat. Ezután elkezdjük hozzáadni evőkanalanként a hideg vizet. Bármilyen hihetetlennek is tűnik eleinte, ettől szépen össze fog állni a tészta.

Folpackba csavarjuk, hűtőbe tesszük pihenni legalább 2 órára (akár kér napig is eláll).

A pihenőidő után alálisztezünk, kinyújtjuk és a kivajazott sütőformába fektetjük.

A fodrosszélű kerámiatálamat használtam, de nem véletlen a hagyományos piteformák ferdén dőlt oldala: ebben szépen a helyén marad a tészta széle, nem hajlik vissza.

175 fokon 20 percig elősütjük. Kivesszük a sütőből, kihűtjük.

Ráhalmozzuk a citromkrémet:

Az 5 tojás sárgáját kicsit felverjük egy acéllábosban.

  

Összekeverjük a cukrot és a keményítőt a vízzel, hozzáadjuk a tojássárgájákhoz. Állandó keverés mellett lassú tűzön felforraljuk, majd még egy percig főzzük. Valóban az utolsó percben sűrűsödik össze pudinggá.

Ekkor beletesszük a citromhéjat, a citromlevet és a vajat. Jól elkeverjük.

Langyosan ráhalmozzuk a tésztára.

A tojásfehérjéket összekeverjük a borkősavval és a cukorral, keményedésig verjük.

Ezt a puding tetejére tesszük, ízlésesen elrendezzük.

Van, aki egy nagy kúpot formáz, van, aki több kis halmocskát.

Visszatoljuk a sütőbe és még 10-15 percig sütjük.

A filmben nem sütötték át még egyszer, de a gyakoribb megoldás mégiscsak az átsütés – talán más is tart a nyerstojástól, épp úgy, mint én.

Isteni citromíze van. Mondogattam kislányomnak, aki a krémet keverte, hogy esetleg víz egy része helyett legközelebb lehetne beletenni összetört epret is, vagy más passzírozott gyümölcsöket. Ez csak addig tűnt jó ötletnek a számára, amíg meg nem kóstoltuk a krémet, azt mondta, hogy ez csakis citromos lehet.

Melegen-hidegen egyaránt lehet tálalni, sőt fagyit is kínálhatunk mellé.

Én melegen jobban szeretem, mint a legtöbb ételt. A szombat reggel a frissen vett kiskifli melegségét például mindenféle módokon próbáljuk megóvni, mert az a legjobb, amikor a tányérunkon kettévágva ráolvad az aranysárga vaj.

Tudja ezt a meleghez való vonzódásomat a kisfiam is, aki a kiránduláson a napsütötte tisztáson lelt tobozzal a kezében örömmel szaladt oda hozzám:

 - Még meleg!

A citromos habcsókpite pedig mától bevonul a családi kedvencek közé.