Sorozatomban – most már nevezhetem annak, hiszen a 2.
darabjával jelentkezem – kedvet szeretnék csinálni olyan filmekhez, amik nekem
fontosak. Hozzáillő ételeket ajánlok melléjük, így invitálva az olvasókat,
filmrajongókat egy filmes estén vagy délutánon egy képzeletbeli utazásra.
Keresgéltem, hogy milyen filmet is nézzek, valami amerikaira
vágytam. Kevin Costner neve eldöntötte, hogy erre szavazok. Jó választás volt a
film az amerikai választásokról.
Hogy, hogy nem, a gyermekét egyedül nevelő apa, Bud (C.K.),
akinek érdeklődése középpontjában nem a kislánya, Molly (érdeklődő, eszes,
kedves kislány, aki mindenek felett szereti az apját), nem is a munkája
(tojáscsomagoló, elveszíti), nem az otthona (lakókocsi-tákolmány), hanem a
Bud(weiser sör) és a haverokkal való lógás áll, tehát Bud kezében van a döntés
Amerika sorsáról. Mert, hogy, hogy nem, az elnökválasztáskor leadott szavazata
egy technikai hiba miatt érvénytelen lett, de most újra szavazhat. Méghozzá úgy,
hogy az összes eddigi szavazat alapján döntetlenre áll az elnökválasztás! „Az
amerikai politikai élet állóképpé merevedett az egész világ szeme láttára” –
hangzik el a híradóban.
Kell-e mondani, hogy rögvest beindul a „show” annak
érdekében, hogy a hatalmon levő republikánus elnök, vagy a demokrata
elnökjelölt nyerje el ezt az egy, döntő szavazatot. Mindeközben nemcsak annak
lehetünk tanúi, hogy hogyan működik a választási propaganda-gépezet –
zseniálisan – hanem annak is, hogy milyen szerepe van a médiának.
Bud, akinek sejtelme sincs arról, hogy tulajdonképpen mi
történik a kocsma falain túl, azt „állítja magáról, hogy nagyon nyitott”. Persze, hogy megpróbálják lekenyerezni
mindkét oldalon, remélve, hogy nem lóg ki a lóláb, az elnöki különgépen való
látogatással, a számára rendezett vacsorával. A szavazat leadásáig, pár napig
tartó kampányt úgy alakítják ki, hogy Bud kegyeit elnyerjék. Össze-vissza
beszélnek, a demokrata jelölt például az abortusz ellen kampányol, mert Bud nem
érti a politikailag korrekt beszédet, és nem tudja dekódolni az „életvédő” vagy
„választáspárti” szavak közötti különbséget. A demokraták elkészítik a
kampányfilmet a bevándorlás ellen is, mert mit tesz Isten, Bud számára az lenne
a fontos, hogy a Mexikóból érkező migránsok ne vegyék el előle a munkát.
Megható, amikor a republikánusok a melegházasság mellett teszik le a voksukat,
mert Bud nem talál kivetnivalót benne. Nem tudok mást írni, mint hogy
egyszerűen zseniálisak a kis kampányfilmek, amikkel megpróbálják meggyőzni
Bud-ot. * Elkerülhetetlen, hogy a politikacsinálók maguk is szembesüljenek
azzal, hogy homlokegyenest mást mondanak, mint amit eddig állítottak. (Nem
tudtam nem áthallani a tandíjeltörlésről és az erdélyi bocsánatkérésről szóló
beszédeket.) És hogy mindezt miért? Hát persze, hogy a hatalomért, ez azonban
nem lehet amerikai film mondanivalója. Fogadjuk hát el az igazság csíráját magában rejtő
üzenetet, amit az elnök kampányfőnöke mond az elnök megnyugtatására: ha megkapják
a mandátumot, megvalósíthatják mindazt, amiért küzdöttek.
A filmben érvényesül az a jól bevált „népmesei elem”, ami az
amerikai filmek sajátja, miszerint a második vonalban álló vezetők (a
kampányfőnökök) esendőek, hibáznak, vétenek az erkölcs ellen, de az a személy,
akié a hatalom, szerencsére helyére teszi a dolgokat és így, a hibák
kiküszöbölése után Amerika az erkölcsi nagyság hazája lehet.
Kevin Costner nagyszerűen alakítja a félnótásként viselkedő,
mégis szerethető apukát, a kislányát alakító Madeline Carroll**-ról pedig
nagyon remélem, hogy fogunk még hallani.
A filmnek minden jelenete üzenetet hordoz, nincsenek
felesleges körök. Nagyszerűen adaptálhatóak bármely ország viszonyaira, ahol
választásokat rendeznek. „Többé sose állítsuk azt, hogy egyetlenegy szavazat
semmit se számít” – ezzel a kijelentéssel azért nehéz egyetérteni. Ebben a
mesében azonban mégis ez történik, és hogy ki nyeri a választásokat?
+1 érdekesség a filmről. Kostner maga nyújtott pénzügyi segítséget annak érdekében, hogy a film még a 2008-as választások előtt a mozikba kerülhessen
Egy ennyire amerikai filmhez természetesen amerikai koszt
jár. Mi más is lehetne az, mint a hamburger. Emi mama hamburgermenüjét már
megzengettem e hasábokon. Akkor kész zsömlét használtam, most itt a friss házi
recept, ami a Húgomé, az ő érdeme a gyakorlati megvalósítás és a fotók is.
Zsömle
Először is elkészítjük a kovászt. Összekeverjük a
következőket:
300g liszt,
30g élesztő,
180g víz.
Előző este is be lehet keverni, akkor reggel lehet belőle
friss péksüteményeket készíteni. Ha napközben szeretnék elkészíteni az ételt,
akkor tulajdonképpen 2 óra kelesztés is elég.
Ezután
450g lisztet (egészségtudatosaknak 350g teljeskiőrlésű és
100g sima, v. rétes) és
270g vizet
Így összesen 750g liszt és 450g víz + 30g élesztő kerül a
kenyerünkbe, zsömletésztánkba. Ez elvileg 1kg-os kenyérnyi tészta. A zsemléhez
a tésztát vékonyra, egy ujjnyira kinyújtjuk, kiszaggatjuk (kb. egy vizespohár
átmérőjével). A tetejét vízzel megkenjük, a magokat belenyomjuk.
220 fokon készre sütjük. A sütőbe érdemes egy kis tálkában
vizet tenni, hogy megfelelő formájúak legyenek a zsömléink.
Ha kenyeret akarunk készíteni, akkor 220fokon 30-40percig
kell sütni.
+ 1 trükk a sült krumplihoz: jó alaposan le kell mosni ról a keményítőt és kicsit megszárítani. Én gyümölcsmosóban szoktam csinálni. Sütés közben nem szabad kevergetni, mert megtörik és megszívja magát olajjal. Meg kell várni, amíg megsül, és akkor kihalászni a papírtörlőre.
* A Jurassic Parkban is a kedvenc részem az a félperces
kisfilm, amiből megértjük a projekt lényegét. Az amerikaiak fantasztikusan
értenek a didaktikához, ezt jó lenne eltanulni.
** A kis színésznőt először egy másik filmben láttam,
Flipped a címe. Hamarosan az is terítékre kerül.