2013. február 2., szombat

Vászon és terítő



Sorozatomban – most már nevezhetem annak, hiszen a 2. darabjával jelentkezem – kedvet szeretnék csinálni olyan filmekhez, amik nekem fontosak. Hozzáillő ételeket ajánlok melléjük, így invitálva az olvasókat, filmrajongókat egy filmes estén vagy délutánon egy képzeletbeli utazásra.

Döntő szavazat Swing vote (2008)
 

Keresgéltem, hogy milyen filmet is nézzek, valami amerikaira vágytam. Kevin Costner neve eldöntötte, hogy erre szavazok. Jó választás volt a film az amerikai választásokról.
Hogy, hogy nem, a gyermekét egyedül nevelő apa, Bud (C.K.), akinek érdeklődése középpontjában nem a kislánya, Molly (érdeklődő, eszes, kedves kislány, aki mindenek felett szereti az apját), nem is a munkája (tojáscsomagoló, elveszíti), nem az otthona (lakókocsi-tákolmány), hanem a Bud(weiser sör) és a haverokkal való lógás áll, tehát Bud kezében van a döntés Amerika sorsáról. Mert, hogy, hogy nem, az elnökválasztáskor leadott szavazata egy technikai hiba miatt érvénytelen lett, de most újra szavazhat. Méghozzá úgy, hogy az összes eddigi szavazat alapján döntetlenre áll az elnökválasztás! „Az amerikai politikai élet állóképpé merevedett az egész világ szeme láttára” – hangzik el a híradóban.
Kell-e mondani, hogy rögvest beindul a „show” annak érdekében, hogy a hatalmon levő republikánus elnök, vagy a demokrata elnökjelölt nyerje el ezt az egy, döntő szavazatot. Mindeközben nemcsak annak lehetünk tanúi, hogy hogyan működik a választási propaganda-gépezet – zseniálisan – hanem annak is, hogy milyen szerepe van a médiának.
Bud, akinek sejtelme sincs arról, hogy tulajdonképpen mi történik a kocsma falain túl, azt „állítja magáról, hogy nagyon nyitott”.  Persze, hogy megpróbálják lekenyerezni mindkét oldalon, remélve, hogy nem lóg ki a lóláb, az elnöki különgépen való látogatással, a számára rendezett vacsorával. A szavazat leadásáig, pár napig tartó kampányt úgy alakítják ki, hogy Bud kegyeit elnyerjék. Össze-vissza beszélnek, a demokrata jelölt például az abortusz ellen kampányol, mert Bud nem érti a politikailag korrekt beszédet, és nem tudja dekódolni az „életvédő” vagy „választáspárti” szavak közötti különbséget. A demokraták elkészítik a kampányfilmet a bevándorlás ellen is, mert mit tesz Isten, Bud számára az lenne a fontos, hogy a Mexikóból érkező migránsok ne vegyék el előle a munkát. Megható, amikor a republikánusok a melegházasság mellett teszik le a voksukat, mert Bud nem talál kivetnivalót benne. Nem tudok mást írni, mint hogy egyszerűen zseniálisak a kis kampányfilmek, amikkel megpróbálják meggyőzni Bud-ot. * Elkerülhetetlen, hogy a politikacsinálók maguk is szembesüljenek azzal, hogy homlokegyenest mást mondanak, mint amit eddig állítottak. (Nem tudtam nem áthallani a tandíjeltörlésről és az erdélyi bocsánatkérésről szóló beszédeket.) És hogy mindezt miért? Hát persze, hogy a hatalomért, ez azonban nem lehet amerikai film mondanivalója. Fogadjuk hát el az igazság csíráját magában rejtő üzenetet, amit az elnök kampányfőnöke mond az elnök megnyugtatására: ha megkapják a mandátumot, megvalósíthatják mindazt, amiért küzdöttek.
A filmben érvényesül az a jól bevált „népmesei elem”, ami az amerikai filmek sajátja, miszerint a második vonalban álló vezetők (a kampányfőnökök) esendőek, hibáznak, vétenek az erkölcs ellen, de az a személy, akié a hatalom, szerencsére helyére teszi a dolgokat és így, a hibák kiküszöbölése után Amerika az erkölcsi nagyság hazája lehet.
Kevin Costner nagyszerűen alakítja a félnótásként viselkedő, mégis szerethető apukát, a kislányát alakító Madeline Carroll**-ról pedig nagyon remélem, hogy fogunk még hallani.
A filmnek minden jelenete üzenetet hordoz, nincsenek felesleges körök. Nagyszerűen adaptálhatóak bármely ország viszonyaira, ahol választásokat rendeznek. „Többé sose állítsuk azt, hogy egyetlenegy szavazat semmit se számít” – ezzel a kijelentéssel azért nehéz egyetérteni. Ebben a mesében azonban mégis ez történik, és hogy ki nyeri a választásokat?

+1 érdekesség a filmről. Kostner maga nyújtott pénzügyi segítséget annak érdekében, hogy a film még a 2008-as választások előtt a mozikba kerülhessen


Egy ennyire amerikai filmhez természetesen amerikai koszt jár. Mi más is lehetne az, mint a hamburger. Emi mama hamburgermenüjét már megzengettem e hasábokon. Akkor kész zsömlét használtam, most itt a friss házi recept, ami a Húgomé, az ő érdeme a gyakorlati megvalósítás és a fotók is.

Zsömle

Először is elkészítjük a kovászt. Összekeverjük a következőket:

300g liszt,
30g élesztő,
180g víz.

Előző este is be lehet keverni, akkor reggel lehet belőle friss péksüteményeket készíteni. Ha napközben szeretnék elkészíteni az ételt, akkor tulajdonképpen 2 óra kelesztés is elég.

Ezután

450g lisztet (egészségtudatosaknak 350g teljeskiőrlésű és 100g sima, v. rétes) és
270g vizet

Így összesen 750g liszt és 450g víz + 30g élesztő kerül a kenyerünkbe, zsömletésztánkba. Ez elvileg 1kg-os kenyérnyi tészta. A zsemléhez a tésztát vékonyra, egy ujjnyira kinyújtjuk, kiszaggatjuk (kb. egy vizespohár átmérőjével). A tetejét vízzel megkenjük, a magokat belenyomjuk.

220 fokon készre sütjük. A sütőbe érdemes egy kis tálkában vizet tenni, hogy megfelelő formájúak legyenek a zsömléink.

Ha kenyeret akarunk készíteni, akkor 220fokon 30-40percig kell sütni.

+ 1 trükk a sült krumplihoz: jó alaposan le kell mosni ról a keményítőt és kicsit megszárítani. Én gyümölcsmosóban szoktam csinálni. Sütés közben nem szabad kevergetni, mert megtörik és megszívja magát olajjal. Meg kell várni, amíg megsül, és akkor kihalászni a papírtörlőre.

* A Jurassic Parkban is a kedvenc részem az a félperces kisfilm, amiből megértjük a projekt lényegét. Az amerikaiak fantasztikusan értenek a didaktikához, ezt jó lenne eltanulni.

** A kis színésznőt először egy másik filmben láttam, Flipped a címe. Hamarosan az is terítékre kerül.