Szeptember elsején bejárták az internetet azok a fotók,
amelyeken letört gyerekek baktatnak az iskolába és boldog szülők ugrálnak a
hátuk mögött. Az iskolától azt várjuk, hogy okosítsa gyermekeinket,
szórakoztassa, foglalja le őket, építse a személyiségüket, mindezt szerető
légkörben, a legújabb pedagógiai és pszichológiai szempontokat figyelembe véve.
Természetesen patyolattiszta, vidám hangulatú környezetben, frissítő,
egészséges táplálékokat kínálva az egyes foglalkozások között. Talán azért is
könnyebbülünk meg, mi, szülők szeptemberben, mert ennek a terhét átadhatjuk a
pedagógusoknak. Aztán, ha mindez nem így teljesül, hajlamosak vagyunk arra,
hogy akadémiai székfoglalót tartsunk az elhibázott iskolarendszerről, a
kontraszelektált pedagógusokról, a félresikerült iskolai reformokról, és
beidézzük kedvenc háziszerzőnk gondolatait az alternatív pedagógiai
irányzatokról. Gyereket nevelni nem könnyű. Pláne úgy, hogy a kecske is
jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Sikeres is legyen az emberpalánta és
együttműködő. Nyertes, ugyanakkor kooperatív. Jószívű, együttérző, altruista, persze
emellett legyen kellő önbizalma. Szoruljon belé kellő alázat, de ne hagyja,
hogy packázzanak vele. Álljon ki az érdekeiért. Legyen álmodozó, ugyanakkor
céltudatos. Jusson ideje játékra, tűnődésre, rajzolásra, olvasásra,
mindemellett járjon edzésre, zongorára, néptáncra, hétvégente meccsre, tibeti
hangtálfürdőre. Ne terheljék túl azt a szerencsétlen gyereket, de miért nincs
meg a nyelvvizsgája már??! 24 óra alatt
éljen negyvennyolcat, persze 10-11 óra alvással kiegészítve, mert rendesen ki kell aludnia magát.
Persze, hogy én is vettem az okosító könyvekből, amit az
online-könyváruház jóérzékű marketingesei ajánlottak kellő időben, kellő
árengedménnyel. Nyelvkönyveket és a logika tárgykörében íródott feladatos
füzeteket, nem is egyet. Talán elhamarkodottan tettem, merült fel bennem a
kétely, a következő párbeszédet hallva:
-
Kitaláltam azt a bűvös kockát, amit mindenki ki tud
rakni! – így a kisebbik.
-
Melyiket, az egyszínűt? – kérdezi a nagyobbik.
-
Nem, hanem azt, amelyik 1x1 kockából áll.
Tepertős, krumplis pogácsa
Kicsi időigényes, hajtogatott tészta. A hajtogatástól lesz
szép levegős. Ha jól osztjuk be az időnket, és a főzés többi teendői között mindig
hajtogatunk rajta egyet, szinte magától elkészül.
Hozzávalók
25 dkg főtt, áttört krumpli
25 dkg margarin
30 dkg liszt
2 tojás sárgája
3 dkg élesztő
2 ek tejföl
1 tk só
Egy kisebb maroknyi töpörtyű apróra vágva
A kenéshez
1 tojás sárgája
A hozzávalókat összekeverjük, tiszta konyharuhával
letakarjuk és meleg helyen 30-40 perc alatt megkelesztjük. Ha úgy érezzük, hogy
a tészta túl lágy, tegyünk még hozzá lisztet.
Lisztezett deszkán kinyújtjuk, a felső harmadát, mint egy
zsebkendő szélét, ráhajtjuk a tésztára, ugyanígy teszünk az alsó harmadával is,
majd a két-két oldalsó szélével, A bűvös kockánál maradva, kilenc kockányi
részből egy kockányira hajtogatjuk össze a tésztát.
Letakarjuk egy tiszta konyharuhával. A hajtogatást még
kétszer (nem baj, ha háromszor), megismételjük.
A végén 2 centi magasságúra nyújtjuk, és pogácsaszaggatóval
kiszaggatjuk.
Sütőpapírral bélelt sütőlapra helyezzük, a tetejét éles
késsel bevagdaljuk és az elkevert tojással megkenjük, majd 200 fokon 25 perc
alatt aranybarnára sütjük.
A krumplis pogácsa frissen jó, így iskolai uzsonnának nem
ajánlom, viszont vendégváró falatnak, vagy a vasárnapi ebédről megmaradt főtt
krumpli felhasználására egy kellemes, mesélgetős, együtt elfogyasztott,
melengető vacsorának igen. Hogy legyen mire gondolni, amikor az otthon
melegéről van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése